Soós Emőke 25 éve a színpadon!

Ebből az apropóból kerestem meg Emőkét, de azzal hárított el, hogy szerinte már unalmas az emberek számára. (Szerintünk nem.) Másrészt rengeteg jóravaló ember él Békéscsabán (szerintünk is, de…), miért nem őket keressük? No, meg állj csak, Emőke! Mindenre emlékszem.

 Meseházi fohász – Fotó: behir.hu/Such Tamás

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház művésze Székelyudvarhelyen született, majd egy kolozsvári-pesti-sepsiszentgyörgyi kunkort követően 2005-ben Békéscsabán lelt munkahelyre, társra, otthonra, mi több, Zselyke kislányuk már itt született.

Hétévesen, rövid ideig Udvarhelyen járt egy bábszakkörbe, ahol volt egy magánszáma is, amelyben azt énekelte: „Én vagyok Torkos Jancsi, ládámból most bújtam ki”. Később a Torkos Jancsival a lépcsőházi gyerekeket szórakoztatta.

A Meseházi Boldogság-betakarító ünnepen – Fotó: behir.hu/Such Tamás

A muzikalitásával kapcsolatban elmondta, kislány korában négy évig hegedült, és egyszer, amikor egy vasárnap délután az édesapjával gyakorolt az egyik szobában – ment a „nyi-ki-nyi-ki-nyi-ki” –, nagy fájdalmára, a másik szobában a család többi tagja jókedvűen sztorizgatott, inkább közéjük vágyott. Szerette és azóta is szereti a történeteket.

Az érettségit követően lelkész akart lenni, de – szerencsénkre – nem lett. Azt követően sok mindent kipróbálta: volt újsághajtogató, boltos kisasszony a Méhecskében, kabátszedő és egy helyi ifjúsági kórusba is járt.

A Rokodál kétötöde: Balázs Csongi és Emőke – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Majd az egyik nyáron elment egy kolozsvári bábszínházi táborba, amelyet Kovács Ildikó, az erdélyi bábjátszás nagyasszonya szervezett. A táborba felvételi során lehetett bejutni, először papírból kellett bábot hajtogatni. Hajtogatás közben azt látta, hogy mindenki nagy szakértelemmel csak gyárt, csak gyárt, ő meg, hát… bevallása szerint nem egy ügyeske, mérgében összegyűrögette a lapot, és egy svábbogár forma lett a művéből. Ezzel szemben életében először tapasztalta meg, hogy a szakma kacag rajta.

1998. október 15-én lépett először színpadra a kolozsvári Puck Bábszínházban, ahol két évig volt tagja a társulatnak. És egyszer csak Lénárt András bábos értesítette, hogy a Budapest Bábszínházban indul egy bábos képzés, ahova szintén sikerült bejutnia. A képzést követően mindenképpen haza akart menni, így két évig a sepsiszentgyörgyi bábszínházban játszott. Majd 2005-ben kereste fel Lenkefi Zoltán – a Napsugár bábszínház igazgatója, akit még Pestről ismert –, hogy eljönne-e alapítótagnak az induló Napsugárhoz. Két hónap gondolkodás után, igent mondott.

Pillanat a Miska című darabból – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Számtalan darabban játszik/ott, a Rokodál és Pupa Trupa zenekarok énekese, de leginkább mint mesélő égett be a csabai köztudatba… Véleménye szerint elsősorban nem a gyerekeket, hanem a felnőtteket kell meggyőzni, hogy higgyenek a csodában. Azonfelül olyan élményeket kell adni a gyerekeknek, amelyekre vissza fognak emlékezni.

Vasárnap a Miskát adta elő Biro Gyuszival a Meseházban, ahol az előadás végén Lenkefi Zoltán, a bábszínház igazgatója és a művész barátai köszöntötték Emőkét.