Az udvaron terülj-terülj asztalkán sokféle apró finomság fogadta az érkezőket, többek között édes süti, mini zsíros deszka hagymával vagy Marcsella világbajnok hamuba sült pogácsája.
Azonfelül volt ott még egy levédetlen újítás: a fogpiszkálók egyik végére szintén pogácsa, a másikra pedig aszalt szilva volt szúrva. A szilvában két goji bogyót préseltek az elkövetők. Így teljesen úgy festett az összkép, mint egy ördögi fej – utalva a Miska című darab „Vigyázz az ördöggel, Miska!” kulcsmondatára.
„Imádom azokat a kiállításokat, amelyek kajával kezdődnek” – jegyezte meg valaki a korgó gyomrúak közt.
– Ezt az ünnepet Schéner Mihály álmodta és valósította meg – kezdte köszöntőjét Veres Kriszta az intézmény egyik szobájában, ahol jó néhány Schéner-szobor volt kiállítva –, mi viszont minden igyekezettel azon vagyunk, hogy az általa hagyott szellemei örökséget továbbvigyük és -fejlesszük.
A Meseház vezetője hozzáfűzte, hogy a Mester jövő év január 9-én lenne 100 esztendős. Ehhez a szép kerek számhoz egy emlékév kapcsolnak, amely a boldogságbetakarítótól a jövő évi boldogságbetakarítóig tart.
A köszöntőt követően a polihisztor művészhez közelálló barátok, ismerősök, tisztelők érdekes, személyes történeteket osztottak meg a jelenlévőkkel, illetve az alkotó egy-egy gondolatébresztő néhány sorát olvasták fel, majd a tárlat egyik tárgyához tették.
– Mintha egy mesebeli figura lépett volna be a hivatali miliőnkbe – mesélt Varga Tamás alpolgármester az első találkozásukról, még a 2000-es évek végéről. – Nyomban megváltozott a hangulat. Az ámulattól a kollégák eldobták az aktájukat és keresték a Mester kegyeit, ő pedig a hölgyekét.
Gönczi Judit, a Kemény Gábor szakközépiskola magyartanára például érettségi tételt gyártott a Mester művészetéből és a Meseházból. Ugyanis a magyar tételek között lehet egy regionális is. Így a diákok többször választották a Meseházat. Hozzátette, amikor a podsztyenás épületegységbe kijött a gyerekkel, jó néhányszor azt látta, hogy a kétméteres gépjármű-mechatronikai technikusok milyen könnyen gyermekké válnak. (Életre kelt a schéneri-elképzelés.)
– A legnagyobb szenvedélye a gyerek volt – jegyezte Nagy Béla, Medgyesegyháza volt polgármestere. – A medgyesi iskolában még ma is él a szállóigéje: „Adjatok a gyerekek kezébe színesceruzát! Bíztatni kell őket, mert mindegyikben benne van a zseni.” Miközben ő egy olyan zseni volt, aki nemcsak megtapasztalta az élményeket, hanem ki is sugározta a művészetében.
Továbbá beszélt Baji Miklós Zoltán (BMZ) is, aki szobrot emelet Schénernek, nem is akárhol, a múzeum tetején. Ennél magasabbra nem is emelhette volna. – Amikor a Szent Mihály Boldogságbetakarító Ünnepen filmet forgattak róla a Meseház udvarán és termeiben, ragaszkodott hozzá, hogy a „két csabai avantgárd”, azaz Gubis Misi és én is benne legyünk – mesélte büszkén.
Végül Soós Emőke bábszínész – aki a Miska című színdarab egyik szereplője – szintén az alkotóval való első találkozását osztotta meg. Az egyik alkalommal Berta Jimmy János művészúrral a Pajzán históriák című darabukat adták elő a Meseházban. (Annyira pajzán volt, hogy Emőke épp állapotos volt.)
– Schéner Mihály ott ült az első sorban – mondta –, majd egyszer csak felpattant és bekapcsolódott a mesébe. Mindenki nagyon élvezte. Meggyőződésem, hogy a Miska nemcsak egy előadás, hanem egy olyan evilági megnyilvánulás, amelyet nemcsak ketten adunk elő, hanem hárman, mert Schéner Mihály mindig velünk játszik.
Az estet a Trio Arrabal koncertje zárta.
Galéria
