Hogyha létezik Hollywood, Bollywood, Ronnie Wood, mi több Etyekwood is, akkor miért ne lehetnek a pósteleki erdőnek is egy testhezálló neve, mégpedig a Postywood – még ha csak néhány napra is.
Már Veszelynél, a gerlai bekötő elején egy kis narancsszínű, S&B-és (Shadow and Bone) nyilacska mutatta az utat. Majd a Mókushoz érve legalább még kettőt láttunk belőlük; az étterem környékén egy csomó árva, magyar rendszámú kamion pihegett. Parkolni csak az autósmozi bejáratánál tudtunk.
A kastélyromhoz haladva a kamionerdő nem lankadt, de ezek főleg kajakamionok voltak, nyilvánvaló, hogy egy kamionnyi minyont is hoznak majd az ínyenc filmeseknek. A nagy csönd volt mindenhol: azaz sehol egy teremtett lélek, egy szellem, vagy egy csillag – csak a biztonságosokkal és a túrázókkal találkoztunk.
Majdan a kastélynál találkoztunk M. Pali M.-mel, aki azzal veregette a hátunkat, hogy menjünk az épület hátsó frontjához, mert már ott vannak a kő-papír-sárkányok (megkocogtattuk őket, valóban papírból vannak). Kettő ott trónolt a bejárat előtt; a többi szanaszét a parkban.
Galéria
Közben vettem egy nagy levegőt: ez a maradék romhalmaz legalább egy amcsi mozinak még jól jön… és most nem arra gondolok, hogy „Addig jó, míg Kádár él!”, hanem arra, hogy 40 éve itt még nagy majálisok voltak: bokorban, parkban, kastélyságban.
(Visszatérünk.)
