A Békéscsabai Jókai Színház színművészei rendhagyó irodalomórákon is emlékeztek azt 1956-os forradalom és szabadságharc helyi történéseire. A tizenkét állomásból álló sorozat kedden a Békéscsabai Szakképzési Centrum Kós Károly tagiskolájában fejeződött be.
A Jókai színház Tege Antal vezette alkalmi társulata – Bartus Gyula, Fehér Tímea és Kovács Edit közreműködésével – iskolákban mutatta be az 1956-hoz kötődő interaktív, történelmi kordokumentumokat is felidéző összeállítását. Békéscsaba önkormányzata mellett az intézmények is fontosnak tartották, hogy a forradalom hatvanadik évfordulójáról méltó módon, rendhagyó irodalomórák keretében is megemlékezzenek.
Mint azt Berek József, a BSZC Kós Károly Építő-, Fa- és Szolgáltatóipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája igazgatóhelyettese elmondta, intézményükben többek közt műsorral és kiállítással is megemlékeztek a forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Nagyon örültek annak a lehetőségnek, hogy ’56 történéseit rendhagyó irodalomórán is közelebb hozhatják tanulóikhoz.
Nagy Gáborné Sarkadi Emília az intézmény pedagógusa úgy fogalmazott, hogy az irodalom az művészet és nemcsak egy tantárgy, amit a szöveggyűjteményből és a tankönyvekből kell megismerni. Kiemelte, hogy az irodalomóráknak sok arcuk lehet, és kivételes lehetőségnek nevezte, hogy a színművészek személyesen jöttek el iskolájukba.
Az 1956-hoz kapcsolódó rendhagyó irodalomórák ötletével Békéscsaba önkormányzata kereste meg a Jókai színházat. A cél az volt, hogy amennyire lehet, avassák be a tanulókat a forradalom és szabadságharc helyi történéseibe. Az órák mindenütt ugyanúgy épültek fel.
– Az irodalomórákat három nagyobb részre osztottuk. Az egyikben eredeti békéscsabai nyomozati anyagot dramatizáltunk. Utána Bartus Gyula: Életek árán című darabjából egy részletet adtunk elő, amit Gyula a forradalom ötvenedik évfordulójára írt. A végén pedig az ’56-os emlékbizottság által ajánlott versekből válogattunk egy csokrot – mondta Tege Antal, hozzátéve, hogy az alkalmi társulat az órákon a forradalom történéseinek emberi momentumaival igyekezett megfogni a diákokat.
Nem távoli forradalmárokat idéztek meg, hanem azokat az embereket, akik egykor Békéscsaba utcáin jártak, és talán ott vannak a tanulók felmenői között is.
