Az 1929-ben született, önmagát amatőr fotósként jellemző alkotó portálunknak elmondta, hogy 1948 októberében készítette az első fényképet, a bátyja esküvőjét kívánta ugyanis ilyen módon megörökíteni. A könyvtárban díjtalanul megtekinthető tárlat jó része, közel fele az ő műve, a képek túlnyomó többsége az ötvenes évek második felében készült, s mint ismertette: mindet egyformán szereti. Azon kérdésre, hogy miért tarja fontosnak az amatőr jelző, illetve az amatőr fotós megfogalmazás hangsúlyozását, azt mondta: ő ezt nem tanulta, hanem önszorgalmából sajátította el. A mai, digitális elemekben gazdag korban furcsán hathat az a momentum, hogy a képeket ő maga készítette, vagyis ő maga hívta elő. A családi pillanatokat szerette volna megörökíteni, ezért kezdett el fotózással foglalkozni.
Már akkor, az ötvenes évek második felében az munkált benne, hogy fontos pillanatokat őrízzen meg az utókornak. Azt javasolta a tanácselnöknek, hogy készítsenek egy albumot, ami a falu történetét és a faluban fellelhető történeteket mutatja be. A válasz akkor az volt, hogy ennek anyagi akadályai vannak, nincs rá pénz. Eltelt hatvanegynéhány év és album megszületett. Bihari Mihály ma már nem fotóz, negyven éve nem készít képeket.
– Szeretni kell a fényképezést és a témát, mint például a természetet, de az is lényeges, hogy a fényképész legyen minden iránt érdeklődő, valamint törekedjen az értékek megőrzésére – mondta el arra a felvetésre, hogy mit ajánl a mai kor kezdőinek, hogyan, milyen szemlélettel vágjanak bele szenvedélyük, vagyis a fényképkészítés megélésébe.
Lukoviczki Anna, a könyvtár igazgató-helyettese, a program szervezője első körben azt emelte ki, hogy már amikor először a kezébe fogta a kötetet, akkor arra gondolt, hogy milyen jó volna ezt a kiadványt egy ilyen vagy ehhez hasonló esemény keretében bemutatni. – Fontosak számunkra az ilyen jellegű rendezvények, de nem csak azért, mert a nemzetiségekre általánosságban kevesebb figyelmet fordítunk, mint kellene, hanem azért is, mert az itt megélhető pillanatokat érdemes megmutatni, újra és újra feleleveníteni, átélni – tette hozzá. Az egyediség és a szépség mellett a helyismereti vonatkozás is kiemelt fontossággal bír – szögezte le, kiegészítve azzal a személyes megjegyzéssel is, hogy a képek a saját gyermekkorát juttatják eszébe.
Az egyik kedvence az a fotó, ami szent Illés napján készült és egy felborult szénaszállító kocsit mutat. A gazda törődötten áll a kiborult jármű mellett, s ez a momentum azért is különös, mert szent Illés napja dologtiltó nap volt, vagyis a hiedelem szerint nem volt szabad például dolgozni sem. A gazda munkálkodott és meglett a baj, az ügyes fotós pedig megörökítette ezt az életteli pillanatot, ezáltal mesélve el egy letűnt kor elfeledett történetét. Az eseménynek meghatározó eleme volt a megnyitót követő bemutató, ahol Simon Éva, a kötet szerkesztője beszélgetett Bihari Mihállyal és a másik szerző, a néhai Duló György (Bihari Mihály testvére volt) lányával, Kozmáné Duló Annamáriával.
Simon Éva, nem csupán moderátorként és szerkesztőként, hanem a Foaia romaneasca című hetilap főszerkesztőjeként, valamint az Editura NOI lap- és könyvkiadó vállalat igazgatójaként is említhető. Az előzményeket részletezve azt mondta, hogy 2019-ben jelent meg a gondozásukban egy könyv, ami a méhkeréki származású orvosokról szólt és egy online eseményen mutatták be. A most bemutatott fotóalbum januárban jelent meg, már akkor elküldött ebből egy példányt ide a Békés Megyei Könyvtárba, mire azonnal érkezett a telefon, hogy a járvány elmúltával szívesen látják a könyv bemutatójára és a kiállítás megnyitójára, amire ő rögvest igent mondott. Mint fogalmazott, a könyvtár a szíve csücske, az édesanyja is könyvtáros volt.
– Egy letűnt kor megőrzése, akár filmszalagon, akár fotó formájában nagy értéket képvisel – fejtette ki. S, mint kiegészítette: nem csak a pandémia hatott ebbe az irányba, de mindenképpen nyitottabbak lettünk a nosztalgiára. A múlt értékei felértékelődtek, és azok az emberek is fontosabbak lettek, akik önös érdekek nélkül, szívvel-lélekkel, lokálpatriótaként élik az életüket és ilyen elvek mentén tevékenykednek. Ők mindinkább követendő példákká válnak, s a háború is mindinkább rávilágít arra, hogy mik a valódi értékek. Ezek a fényképek a család egységét és szentségét, valamint a mindennapi élet - korokon átívelő - legfontosabb pillanatait mutatják meg – foglalta össze végül.
