A könyvtár igazgatója, Rakonczás Szilvia örömmel számolt be arról, hogy az estnek négy főszereplője, szépírója is volt, hiszen Kosztolányi és Radnóti munkásságát a megyéhez kötődő két szerző mutatta be: Kiss László író és Bíró-Balogh Tamás író, irodalomtörténész. A rendhagyó irodalomórán nemcsak felnőtt közönsége volt a beszélgetőpárosnak, diákok is szép számmal képviseltették magukat.
- Nagyon örülök annak, hogy ennyien itt vannak. A diákok érettségire készülnek és jobb felkészítést nem is kaphatnának, mint itt azoktól az íróktól, akik nemcsak a tankönyvben szereplő részt tudják Radnótiról és Kosztolányiról elmondani, hanem annál sokkal többet, hiszen Bíró-Balogh Tamás kutatója irodalomtörténészként a két nagy költőnek – fogalmazott az igazgatónő.
Bíró-Balogh Tamás elmondta: minél többet foglalkozott a két szerzővel, annál inkább rájött arra, hogy milyen keveset tudunk róluk. Radnóti levelezését korábban nem adták ki. Az irodalomtörténész a költő levelezéseit gyűjtötte össze, valamint a dedikációit, amelyek közül igen kevés szól az olvasóknak, ugyanis Radnótinak az 1938-as első zsidótörvényt követően már nem volt nyílvános fellépése, így civil olvasója kevés volt.
Az irodalomtörténész sokat foglalkozott Kosztolányi életművével is. A legutóbb kiadott könyve Ha nem volnátok ti - Kosztolányi Dezső utolsó szerelmei című kötetben a költő kései szerelmeiről olvashatunk. A kötet jelentős része Kosztolányi szerelmének, Radákovich Máriának az életét mutatja be, valamint a feleségével, Harmos Ilonával való kapcsolatára is rávilágít. A családi békét felborította a szerelmi viszony, de akkoriban harmonikus képet mutatott a házaspár a külvilág felé. A szerző kutatásaiból az is kiderül, hogy Kosztolányi Édes Annájának ki volt a modellje.
- Nem kell túl messzire menni. Ugye Édes Anna egy cseléd a regényben, akit Kosztolányi a saját cselédjéről mintázott meg. Keresztes Erzsébet egy Budapestre felkerült hölgy volt, hét-nyolc évig szolgált Kosztolányinál. Kosztolányi férjhez adta, ő volt a házassági tanúja, majd házat is szerzett nekik, a magukéval szemközt és még együtt éltek boldogan tíz évet, minden nap meglátogatta őt. Nagyon szoros kapcsolat volt közöttük, nem hagyományos cseléd- háziúr viszony, hanem sokkal emberibb és egyenrangú- hangsúlyozta a kutató.