Az előadásra – amely október 8-án, pénteken 18 órától a Csabagyöngye Ram-Rom termében lesz – főként a kórházban, az egészségügyben dolgozókat várják, de szívesen látnak bárkit, akit ez a téma valamilyen módon megszólít. Az előadásról a társulat két tagját, két segítő szakembert, Galambosné Varjú Blankát és Baji Annát kérdeztük.
– Egyesületünk támogatást nyert a kulturális, köznevelési és érdekegyeztetési bizottság közművelődési és művészeti pályázatán, ennek segítségével valósulhat meg ez az ingyenes program. Tisztában vagyunk azzal, hogy amit adhatunk egy kis egyesületként, az csak egy csepp a nagy egészben, de bízunk benne, hogy az előadáson az emberekben elindulhatnak olyan folyamatok, amelyek a segítségükre lesznek – fogalmazott Galambosné Varjú Blanka mentálhigiénés szakember, családterapeuta, pszichodráma vezető, vagy ahogy ő egész egyszerűen beszél magáról: segítő.
A sűrítve visszatükrözött érzések segíthetnek a feldolgozásban
A playback egy olyan színházi forma, ahol a nézők érzései elevenednek meg a színészek (többnyire segítő szakemberek) visszajátszásának segítségével. Itt nincs előre megírt darab, az előadáson a nézők által elmondott érzéseket, személyes történeteket jelenítik meg a játszók, rögtönzött formában.
– Amikor a rögtönző színészek visszatükrözik, különböző technikákkal sűrítve megmutatják a mesélőknek a megélt érzéseiket, az segíthet az érintetteknek, a közönségnek, és persze a játszóknak is a feldolgozásban. Többször volt olyan tapasztalatunk a társulattal, hogy valakinek az életében éppen egy-egy ilyen előadás hozott komoly fordulópontot, mert kívülről ráláthatott a valódi problémájára. Voltak, aki rájöttek, hogy jobban megviselték őket bizonyos történések, mint ahogy azt megengedték maguknak megélni; és elindultak, hogy szakmai segítséggel feldolgozzák a valódi problémáikat – jegyezte meg Galambosné Varjú Blanka.
Felszínre hozzák az érzéseket
A szakember – aki tavasszal volt koronavírusos – hozzátette: a járvány mindannyiunk életében új, éppen ezért a társulati tagok az utóbbi időben sokat foglalkoztak azzal, hogy az ezzel kapcsolatban megélt érzéseiket feldolgozzák.
A Magyar Pszichiátrai Társaság úgy fogalmazott, hogy „pszichés robbanás” várható. Azok a terhek, amelyeket a járvány során átéltünk, ott dolgoznak bennünk, és ha nem foglalkozunk velük, akár komoly gondot is okozhatnak. A Sorsfonó Társulat abban igyekszik segíteni, hogy a közönség soraiban ülők felszínre hozzák azokat az érzéseiket, amelyekkel dolguk van.
„Nehéz a járvány alatt megéltekről beszélni”
Baji Anna, aki többszörösen is érintett – a társulat tagja, az egyesület vezetőségi tagja, a csabai kórház krónikus belgyógyászati osztályán dolgozik mentálhigiénés diplomás ápolóként, emellett megfertőződött és súlyos tünetei voltak – kiemelte, nagyon nehéz megfogalmazni azokat az érzéseket (a bizonytalanságot, fájdalmat, félelmet, keserűséget, hiányt stb.), amelyeket a járvány előidézett.
– A playback-színházi előadásban egyebek mellett az is jó, hogy ez elején egy-egy érzést fogalmaz meg egy-egy néző, akár a pillanatnyi állapotával, akár a témával kapcsolatban. Ezt az érzést a társulat visszatükrözi. Sokszor ez idéz fel másokban egy olyan történetet, amelyet aztán ők osztanak meg a társulattal és a közönséggel, ennek eljátszása pedig újabb történeteket indít el. Így épül egymásra az előadás, így segítjük egymásnak megfogalmazni az érzéseinket, aki pedig viszontláthatja a történetét a színpadon, nagyobb rálátást kap, és valamelyest leteszi a problémáját – fejtette ki Baji Anna.
Mint azt a szakember megfogalmazta: az emberekből kikívánkozik, hogy megosszák valakivel a járvány alatt átélteket, és legalább egy kicsit megkönnyebbüljenek. Annyi bizonytalanságot, annyi fájdalmat hozott az elmúlt másfél év, amit nagyon nehéz cipelni!
„Aki megosztja az érzéseit, biztosan nyertesként fog távozni az előadásról”
Baji Anna kiemelte, hogy aki elmegy a Sorsfonó Társulat előadására és meg meri osztani a járványidőszakkal kapcsolatos érzéseit, az biztosan nyertesként fog távozni az előadásról.
– A saját bőrömön is érzem, hogy a járványidőszak alatt sok minden az egészségügyi dolgozókban rekedt. Vagy azért, mert teljes erejükből arra fókuszáltak, hogy a betegágynál maximálisan helytálljanak nehezített körülmények között is, vagy azért, mert mindeközben féltették a családjukat, vagy azért, mert veszteségeket éltek át. Vannak, akik azt mondják, az egészségügyi dolgozók hozzászoknak ahhoz, hogy bizony vannak, akiket nem lehet meggyógyítani. Én úgy érzem, hogy ezt nem lehet megszokni! Amikor szinte a kezünk között hal meg valaki a járvány szövődményeként, az megérint bennünket, pláne mély nyomot hagy, ha fiatal beteget veszítünk el – jegyezte meg a szakember.
Baji Anna hozzátette: a járvány negyedik hullámának küszöbén sokan még az első három hullám mentális hatásait sem dolgozták fel. Több a pánikbeteg, több a depressziós ember napjainkban, fontos, hogy ők mielőbb szakembertől kérjenek segítséget. Megjegyezte, érdemes elmenni az előadásra, hisz talán éppen ott fogalmazódik meg valakiben, hogy milyen elrejtett lelki sebeivel kell mielőbb foglalkoznia.
