A magyar polgári forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulója tiszteletére állított össze tíz alkalomból álló programsorozatot a Lencsési Közösségi Ház. Ennek egyik eleme volt a kreatív kokárdakészítő pályázat, melynek ötletgazdája Nagy Emese, a közösségi ház kulturális tanácsosa volt – tájékoztatott Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház vezetője.
Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház vezetője (Fotó: Bucsai Ákos/behir.hu)
– Volt idő amikor büntettek a kokárda viselésért, ha kimentünk az utcára eltakartuk vagy félve viseltük, voltak akiket el is vittek emiatt. Mára szerencsére eljutottunk odáig, hogy pályázatot is hirdethettünk ebben a témában. A Lencsési Közösségi Háznak külön köszönet a remek ötletért és külön öröm a számomra, hogy igen sokan küldtek be pályaműveket, melyekben a legszentebb magyar szimbólumok közé tartozó kokárda sokféleképpen és változatosan jelelnik meg – mondta el a zsűri elnöke.
Dr. Pap István hozzátette: az értékelés legfontosabb szempontja az volt, hogy a pályámű megfeleljen a kokárda formai követelményeinek. Külön díjaztuk, ha az alkotásban egyéni gondolat fogalmazódott meg, újszerű technikát használtak, vagy újrahasznosított anyagból készítették el a kokárdát.
Dr. Pap István nyugalmazott igazgató a zsűri elnöke, és Takács Péter (Fotó: Bucsai Ákos/behir.hu)
– A kokárda a francia ’kakastaréj’ szóból ered, ami eredetileg politikai, illetve katonai jelkép volt. Kialakulása a 18. századhoz, a francia forradalomhoz köthető. Kezdetben nem mellre, hanem a kalap karéjára vagy a ruha oldalára tűzték. A királypártiak és a forradalmárok is viseltek kokárdához hasonló jelképet. Az előbbiek fehér színt, míg az utóbbiak a kék-fehér-piros trikolort használták. A kokárda magyarországi elterjedése azonban az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz köthető. Petőfi Sándor költő, a forradalom egyik meghatározó alakja rajongott a francia kultúráért. Lakása falán több, a francia forradalommal kapcsolatos rézmetszet lógott, amelyeken látszódott a jelkép is. Magyarországon a tényleges, tömeges elterjedése 1848. március 15-hez köthető. Petőfi Sándor naplójából megtudhatjuk, hogy míg március 13-án a költő megírta a Nemzeti dalt, felesége, Szendrey Júlia nemzeti színű fejkötőt varrt magának. Források szerint ezen az estén készülhetett a rózsába fűzött kokárda is. Igen hamar elterjedt a kokárdaviselés a szabadságharc idején, s viseljük azóta is, március 15-én a forradalom bátor hőseire emlékezve – idézte fel köszöntőjében a kokárda kialalkulásának történetét Nagy Emese kulturális tanácsos.
Nagy Emese kulturális tanácsos és dr. Pap István (Fotó: Bucsai Ákos/behir.hu)
– Mint ahogy Szendrey Júlia anno leült és megvarrta az első magyar kokárdát, március elején mi is leülünk tűt, cérnát, szalagot, gombot, gyöngyöt, nemezt és megszámlálhatatlan alapanyagot veszünk kezünkbe és alkotunk. Ékes és reprezentatív mintája egyediségünknek, kreativitásunknak ez az itt látható kiállítás ezekből a kokárdákból. Nem is hinnénk, hány fajta variációra képes a képzelet és biztos vagyok benne, hogy ez csak egy egészen kis szelete a lehetőségeknek. Itt, ezen a pályázaton azonban harminc pályázó – akik között külön örömmel köszöntöttem a tizenegy gyermek résztvevőt – 81 darab elkészült alkotása mutatja be, hogyan lehet újragondolni ezt a pici, de nagy múltú nemzeti jelképet – mondta el a kreatív kokárda készítő pályázat ötletgazdája.
Kreatív kokárdakészítő pályázatra érkezett alkotások (Fotó: Bucsai Ákos/behir.hu)
A zsűri tagjai:
Mészáros Zsuzsanna muzeológus, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület alelnöke
Dr. Pap István, a Megyei Művelődési Központ nyugalmazott igazgatója
Nagy Emese közművelődési tanácsos
Helyezések:
I. díj: Tóth Krisztina
II. díj: Borbola Gyöngyi
III. díj: Alkoss, ne halmozz! – alkotói csoport
A zsűri kiemelt dícséretét kapta: Valánszki Balázs (10 éves) és Valánszki Máté (6 éves), Borbola Csaba (14 éves), László-Skorka Adrienn (10 éves)
A kreatív kokárda pályázatra érkezett alkotásokból összeállított tárlat április 14-ig teknthető meg a Lencsési Közösségi Ház nyitvatartási idejében.
Galéria
