A nagyteremben Dire Straits szólt szolidan; milyen nehéz most elhinni, hogy ez a muzsika akkor, a nyolcvanas években legalább olyan népszerű volt, mint ma a Beyoncé. Közben kettesével érkeztek az „osztálytársak”.
Dr. Pap István, a művelődési központ volt igazgatója megjegyezte: „felpezseg a vérem, amikor meglátom a korábbi kollégákat; csodálatos, hogy még mindig működik a csapatkohézió."
A zömmel nyugdíjas korú kollégák közt megjelent Kocsis Klára, a szabadkígyósi Wenckheim-kastély igazgatója is, aki a valós és a virtuális tér közti kötélen egyensúlyoz. Hiszen ismeri az ezredforduló előtti analóg és az utána következő digitális közművelődési lét világát. Az előbbi homályos felvetésemre Koszecz Sándor elárulta, hogy ő teljesen valós, azaz mesterséges intelligencia helyett valós intelligencia.
Többen házipálinkát hoztak, valaki mézeset. (Egyszer Tokajban egy bácsi óva intett az édes bortól, mondván itatja magát, itatja magát és egyszer csak beüt a ménkű. Persze itt ez a világvége szindróma, elő sem fordulhatott.)
Majd Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház vezetője, kvázi az est osztályfőnöke elmesélte, hogy a találkozó ötlete Kovácsné Fürdei Enikő nevéhez fűződik. Néhány szóban bemutatta második gyermekét, a közösségi házat. Megemlítette, az intézményben kislétszámú csapat dolgozik; a házban mindig, mindenkinek, mindent kell csinálnia. „Ha kell, én is megfogom a seprűt” – jegyezte meg. (Ez akár cím is lehetett volna, de az eseményhez egy kicsit méltatlan lenne.)
Galéria
– A központ a megszűnéséig a megyei közművelődés csúcsszervezete volt, képzett szakemberekkel, segítve a városi és megyei közművelődésben dolgozókat, emellett saját programokkal, képzésekkel előállva és saját közösségeket működtetve – fogalmazott.
Az MMK-ban olyan műhely működött, ahol számos potenciális szakember tette le a névjegyét. A teljesség igénye nélkül – alfabetikusan: BMZ, Herczeg Tamás, Kovácsné Fürdei Enikő, Mlinár Pál, Nagy Péter, Pál Miklósné Anci, Pocsajiné Fábián Magdolna, Somogyi Nóra, Tóth Imre, Ujj Éva.
Kérdésemre, miképp fért el ennyi dudás egy csárdában, elmondta, „Ha konfliktus volt, akkor Pap Pista nem élezte, és nem is hatalmi szóval oldotta meg a szituációt, hanem szétválasztotta a feladatköröket”.
Azt követően a résztvevők természetesen szót váltottak a magyar közművelődés jelenlegi és egykori helyzetéről és a népművelő/művelődésszervező szakma megbecsültségéről.
Fotó: Such Emese / behir.hu
