Pekárik Eszter tavaly érkezett a Békéscsabára, a Békéscsabai Röplabda SE-hez. A center az előző szezonban egy, most pedig két évre szóló szerződést írt alá a csapattal.
– Hogyan értékeled a mögöttünk hagyott szezont? Mi az, amiben sikerült előrelépned? Mi az, amit tapasztalatként magaddal viszel ebből a szezonból?
– Úgy érzem, hogy az egész szezon nagyon jól sikerült. Most is úgy gondolom, nagyon jó döntést hoztam azzal, hogy ideigazoltam Békéscsabára. Úgy érzem, hogy rengeteget sikerült fejlődöm, és nagyon sok mindent kaptam, nagyon sok mindennel több lettem már egy szezon alatt! Nagyon boldog vagyok, hogy még két évre aláírtam ide a Békéscsabára, és két évig még biztosan a BRSE-ben játszom.
– Mi volt a legemlékezetesebb pillanat? Vagy inkább egészében nézed ezt a pár hónapot?
– Itt nyertem meg az első MEVZA érmemet, ami egyből egy aranyra sikeredett. Az is egy nagyon emlékezetes pillanat volt, de talán ami még jobb, hogy gyermekkori álmom vált valóra azzal, hogy magyar bajnoknak mondhatom magam a csapat tagjaként. Külön jó érzés, hogy egy ilyen neves klubban tudtam ezt elérni.
– A szezon után mennyiben volt kérdés számodra a folytatás? Hogyan zajlottak a tárgyalások? Mi az, ami miatt a BRSE és a folytatás mellett döntöttél?
– A szezon vége felé már leültünk Baran Ádám elnök úrral megbeszélni, hogy mik a terveink a következő szezonra, szezonokra. Szerencsére teljesen egyforma volt a klub elképzelése, és az, hogy én mit szeretnék, ezért könnyen meghoztuk azt a döntést, hogy még két évig együtt fogunk dolgozni.
– A klubszezonnal nem ért véget teljesen az idény, hiszen a válogatottal jött a folytatás. A selejtezők alatt – legalábbis a tévén keresztül – úgy látszott, hogy nagyon összeérett ez a csapat, és egymásért tudtatok hajtani. Milyen volt ez belülről?
– A bajnokság vége után volt pár nap pihenés, hogy kicsit kipihenjük az egész szezon fáradalmait, és utána egyből belevágtunk a munkába. Voltak új játékosok a keretben. Nekem ez volt a második évem a válogatottnál, de úgy érzem, hogy az elejétől fogva megtaláltuk az összhangot, és együtt, egy csapatként tudtunk dolgozni. Ezért is sikerültek olyan jó eredmények az Euroligában.
– Itt a röplabda válogatott először szerepelhetett a Papp László Sportarénában. Milyen volt ekkora arénában a válogatottban játszani?
– Fantasztikus élmény volt egy akkora nagy stadionban játszani. De azért nem volt szokatlan, hiszen Békéscsabán, amikor telt házas mérkőzéseket játszunk, akkor ugyanilyen fantasztikus hangulatot tudnak teremteni a szurkolók. Sőt talán még jobbat is! De a válogatott meccsei alatt is nagyon jó volt, hogy annyi ember jött nekünk szurkolni, egyébként sokan jöttek Békéscsabáról is. Jó volt békéscsabai zászlót is látni a lelátón.
– A döntőbejutással kiharcoltátok a folytatást is. Azért voltak nehézségek, nem volt egyszerű a perui folytatás. Mi az, amit lehetett meríteni ebből a perui, dél-amerikai túrából?
– Tavaly már volt már egy hosszabb túránk. Akkor Mexikóban, Venezuelában, Ausztráliában is játszottunk. Ilyenkor mindig az időeltolódást a legnehezebb átvészelni. Egy hosszú repülőút után másnap már edzeni kell, mégpedig egy teljesen más környezetben. De ott is mindenki azon volt, hogy a nehézségek ellenére, a létszámhiány ellenére a lehető legjobbat tudjuk nyújtani mi, kilencen. Büszke vagyok a lányokra, mert mindenki teljes erőbedobással a maga legjobbját próbálta nyújtani Peruban.
– A meccsek mellett volt-e idő egy kis kikapcsolódásra, városnézésre, plusz programra?
– Egy kis városnézésre volt idő, hiszen volt ott a két mérkőzés után két szabadnapunk, amikor a meccsnézések mellett várost néztünk, lementünk a partra, és még a magyar nagykövet úr is megvendégelt minket. Tehát ennek is inkább csapatépítő program jellege volt, arra használtuk föl, hogy még jobban építsük a csapatot.
– Hogyan telik a nyári szünet? Mi az, ami tervben van? Mi az, amivel fel tudsz töltődni?
– Hosszú volt a bajnokság, a válogatott program is fárasztó volt, hiszen nagyon sokat utaztunk és három naponta meccseink voltak. Most visszatértem Békéscsabára, pár napot itt töltök, itt is egy kicsit feltöltődök az itteni ismerőseimmel. Utána pedig hazamegyek Veszprémbe, hogy a családommal legyek. Pihenek és utána pedig gőzerővel készülök a következő szezonra.
– Milyen várakozások vannak benned a következő szezont illetően? Például Tálas Zsuzsival újra együtt játszhattok.
– Zsuzsit a Vasasból ismerem, már játszottunk együtt. Úgy érzem, hogy ismét egy nagyon jó csapatunk lesz az új játékosokkal kiegészülve. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó szezonunk lesz. Amikor a következő szezonról beszélünk, akkor mindig egy kicsit izgatott leszek, nagyon várom, és biztos vagyok benne, hogy érdemes lesz újra minden mérkőzésünkre kilátogatniuk a szurkolóknak.
– Milyen célkitűzésekkel vágsz neki? Egyrészt csapatszinten, másrészt egy picit saját szempontodból, egyéni fejlődésed szempontjából mi az, amit kitűzöl erre a következő évre?
– Konkrét célom magammal szemben nincsen, de mindenben szeretnék fejlődni, és a maximumot kihozni minden edzésből, minden mérkőzésből. Szeretnék egyre jobb lenni napról napra. A csapattal pedig szeretnék hazai szinten minden lehető érmet begyűjteni, és nemzetközi szinten is minél jobban szerepelni.
