A népművész tárgyi anyanyelve az a népi mestermű, amely hordozza a szakmai tudást, a tájegységére jellemző hagyományt és a saját egyéniségét. Aki megveszi, viseli, használja a népművészeti tárgyat, szintén kifejezi az identitását, az ízlését, az egyéniségét, a viszonyát a hagyományhoz, a történelmi és tárgyi múlthoz. Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a kézművesség védi az örökséget, vidékfejlesztésre, a kreatív ipar fejlesztésére is jó, de ugyanúgy fejleszti a közösségeket, valamint erősíti a kulturális dplomáciát, valamint nagy mértékben hozzájárul a település-, térség- és országimázshoz.
– Azt gondolom, hogy van magyar anyanyelvünk, zenei anyanyelvünk. Ha górcső alá vesszük, hogy a népművészet milyen tárgyakat hozott a felszínre, miket tudunk megtartani és tovább adni, ugyanúgy mondhatjuk, hogy van tárgyi anyanyelvünk is. Minden nemzetnek van tárgyi anyanyelve, sokban hasonlítanak is egymáshoz, vannak közös jellemvonások, de mindegyik eltér egymástól. Nagyon büszkének kell lennünk arra, hogy milyen csodálatos tárgyaink vannak. Például a szíjgyártásban, hímzésben, kosárfonásban, fazekasságban, bőrművességben, faművességben. Fontos ismernünk a tárgyak formáit és díszítményeit, hiszen ezek mind-mind szimbólumok és sok mindent kifejeznek, és sok üzenetet tartalmaznak – fogalmazott Pál Mikósné.
Kiemelte, hogy a népi kézművesség, a tárgyi anyanyelv fontos eleme, amely erősíti a szociális hálót, amely a csoport megerősődésén keresztül stabilizálja az egyéneket is a világban.
– A népi kézművesség egy olyan eszköz a kezünkben, amely segítséget tud nyújtani a közösségek létrehozásában. Ha közösségeket tudunk összehozni akkor az emberi lét több helyen tud megnyilvánulni, mint például a családban, munkahelyen, vallási közösségben, és az érdeklődési kör alapján szerveződő csoportokban. Had említsek egy példát. Ha elmegyünk egy hímző csoportba, oda nemcsak azért térünk be, hogy gyakoroljuk a mesterséget, hanem azért, hogy társakra leljünk. Sajnos sok magányos ember van, elég belegondolnunk a nagy költözésekbe, hogy mennyien élnek külföldön, vagy belföldön az ország másik pontján családjuktól elszakadva. Így a családi kör is beszűkül, ha éppen nincs munka, akkor a munkahelyi kör szintén, és marad a vallási illetve az érdeklődési kör. És ez segít abban, hogy társak legyünk, hogy satbilabban érezhessük magunkat a nagyvilágban – nyomatékosította.
