Az elvárásoknak nem könnyű megfelelni. A biztatónak szánt felszólítás mozgósítja a gyermeket és pozitívan hat rá, de van olyan eset, amikor az ellenkezője történik. Ilyenkor a kudarctól való félelem negatív hatással van a teljesítményre. A teljesítményszorongás kialakilásáról, okairól, tüneteiről és kezeléséről Lugosiné Pál Ildikó pszichoilógust kérdeztük.
A legfontosabb motiváló személy a szülő!
Egy kisgyermek számára a legerősebb motiváció a szülő. Kicsi korban még nem belülről fakad a motiváció, nem magának akar megfelelni, hanem elsősorban a szülőknek. Kisiskolás korban pedig a tanítók is meghatározóvá válnak, így a gyermekekben megjelenhet a szorongás, hogy vajon elég jó vagyok-e, elfogadnak-e akkor is, hogyha tévesztek vagy hibázok.
Maga a teljesítményszorongás egy normális jelenség: izgulunk, amikor felelünk vagy dolgozatot írunk. Optimális esetben a szorongás segít a felkészülésben és a legjobb eredményt hozza ki belőlünk. Van azonban egy olyan teljesítményszorongás, amelynek mértéke átcsap a gyermek felett, emiatt gyengébben teljesít. Ez a debilizáló szorongás.
Mit jelent a debilizáló szorongás?
Ez a jelenség többféle okra visszavezethető. Egyrészt nagy szerepet tölt be a személy temperamentuma. Aki eleve szorongóbb, az könnyebben válik teljesítmény-szorongóvá. Emellett a környezeti tényezők is meghatározók, ilyen lehet a szülők felőli magas elvárás. Például egy magas értelmiségi családnál kimondatlanul is elvárás lehet a diploma megszerzése. Az is előfordulhat, hogy a szülő saját, beteljesületlen vágya jelenik meg a gyermekkel szemben támasztott elvárásaiban, és ha ezen alulteljesít a gyermek, azt a szülő a maga kudarcaként éli meg. Egy esetleges tanulási zavar is fokozhatja a szorongást, illetve a pedagógus nem megfelelő hozzáállása.
Feltételhez kötött szeretet
A gyermek sokszor úgy realizálja az elvárásokat, hogy ha nem teljesít megfelelően, akkor nem lesz szerethető, ez pedig igen nyomasztó érzés. Debilizáló szorongás a merev szülői attitűdtől is kialakulhat. Itt a sok szigorú elvárás mellől hiányzik a dicséret: ez szintén lelombozza a gyerekeket, emiatt nem tudnak jól teljesíteni.
Az is előfordulhat, hogy a háttérben olyan múltbéli eset áll, amikor szereplés közben leblokkolt a gyermek, kinevették vagy kicsúfolták a társai. Ez indukálhatja, bizonyos esetekben súlyosbíthatja ezt az állapotot.
Miről ismerhető fel?
Az egyik leggyakoribb, amikor a szülők arról számolnak be, hogy otthon tökéletesen tudja az anyagot a gyermek, azonban az iskolában sorozatosan rossz eredményeket szerzett, nem tudta visszaadni a tudását. Az is előfordulhat, hogy egy-egy számonkérés előtt nehezen tud elaludni vagy izzad a tenyere, esetleg elkezdi a körmét rágni. Jellemző emellett, hogy reggelente különböző, szomatikus tüneteket, hasfájást, fejfájást produkálnak, azonban hétvégén vagy ünnepekkor ezek a tünetek eltűnnek.
Ha nagyon sűrűn mondja a gyermek a negatív gondolatait, az elindíthatja az úgynevezett Pygmalion-effektust. „Nem fog sikerülni, semmi nem fog eszembe jutni.” Amikor sorozatosan ilyen kijelentéseket tesz, az nagy valószínűséggel be is fognak válni.
Nagy a szülő felelőssége
Ha jó a kapcsolat szülő és gyermek között, ritkábban alakul ki teljesítményszorongás. A sok humor és játék segít oldani a szorongást. A legfontosabb, hogy a szülő nyitott legyen és empatikus. Támogassuk a gyermeket, fogadjuk el úgy, ahogy van. Ha gyengébb jegyeket hoz, akkor se az eredményt értékeljük, hanem az igyekezetet. Erre vonatkozó kutatások azt bizonyították, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél a szülők a teljesítmény helyett a hozzáállást, a ráfordított időt értékelték, sokkal sikeresebbek lettek.
Tipp: Mutassuk meg a gyerekeknek, hogy hibázni lehet. Mi, felnőttek is követünk el hibákat, ezeket pedig ki kell javítani, meg kell oldani az adott helyzetet. Ahhoz, hogy a gyermek kiegyensúlyozott személyiség-fejlődésen menjen keresztül, ahhoz hozzá kell tenni, hogy lehet hibázni és tévedhetünk.
Hogyan kezelhető?
Amikor már ismeri a pedagógus a diákját, akkor érdemes személyre szabott számonkérést bevezetni. A befektetett munkát is lehetne értékelni, illetve a gyermektől megfelelő módon kikérdezni az anyagot. Biztonságos légkört kell teremteni, ehhez nagyon fontos kisiskolás korban, hogy a szülők ne iskolát, hanem tanítót válasszanak. Olyat, akinél azt érzik, hogy azt tudja adni, ami az ő gyermekének feltétlen szükséges.
Azon kívül, hogy együtt vagyunk és játszunk, a közös testmozgás, a kreatív tevékenység, a filmnézés, a zenehallgatás, a társasjáték, a relaxációs mesekönyvek mind segítenek. Ám ha a szülő úgy látja, hogy már nem tud segíteni, érdemes szakemberhez fordulni.
