Meccs előtt vagy fél órával már nincs hely a parkolóban. „Ennek meg kell lenni!” – mondta optimistán, akkor még némileg reálisan egy kék sállal a nyakában, a csarnok irányába mellettem sétáló férfi.
(Mindenki! – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Bent igazi (hazai) stadionfeeling honolt: mindenhol zömmel kékbe öltözött vidám ember – csípőmagasságban szállt a derű, a kezdés előtti percekben hosszantartó vastaps és legalább 1970 csabai jött nyerni, illetve 30 Vasas-szurkoló is…
Mivel a szomorú eredményt már korábbi kiadásunkban közöltük, így nem elemzem a játékot – főleg, hogy nem is tudnám.
(Lenkefi Csucsu akcióban – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Inkább az „ultrákról” mesélnék, akik 8-10 éve – eshet eső, fújhat szél – követik a BRSE-t. Még külföldre is! Lenkefi Tibi (Csucsu) például a saját kisbuszán utaztatta a szurkoló barátait többek között a szlovéniai Mariborba (550 km), a csehországi Prostejovba (428 km) vagy a szerbiai Stara Pazovába (283 km).
Közben a fentebb említett Marosi Zsuzsától próbáltam a mérkőzés alatt néhány titkot rögzíteni, ám amikor otthon a diktafont visszahallgattam, az értelem helyett leginkább tompa puffogás hallatszódik. Mindent elnyomott a dob, a szurkolás.
Galéria
Inkább idecitálok néhány rigmust:
– Mindenki, aki csabai! (a régi szlogen, amely szinte folyamatosan végigkísérte az összecsapást; a tisztességes szurkoló azonban akkor ismerszik meg, amikor még a leglehetetlenebb pillanatokban is ezt skandálja)
– Nagy vagy, Kicsi! Nagy vagy! (általában ez akkor hangzott el, amikor Molcsányi Rita domborított a pályán.)
– Hajrá, Békéscsa-a-ba! (ez is alap)
– Hej! Hej! Ti vagytok a bajnokok! Hej! Hej! Ti vagytok a bajnokok! (ez a szerénytelen biztatás pedig akkor kelt éltere, amikor a csabai lányok ezüstéremmel a nyakukban meghajoltak a szurkolók előtt)
