A városi rendezvények mellett ökumenikus (ökumené: lakott föld) istentiszteletet tartottak a békéscsabai egyházak a református templomban. Az eseményen Marti Miklós reformtátus lelkész mellett Szigeti Antal, a Békéscsabai Páduai Szent Antal Római Katolikus Plébánia plébánosa, Verasztó János evangélikus lelkész és Takács Zoltán, a békéscsabai baptista gyülekezet lelkipásztora szólalt fel.
Az istentisztelet központi üzenetként a Jeremiás siralmaiból felolvasott igeszakasz szolgált. "De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma, minden reggel megújul", hangzott a szószékről. Marti Miklós a történelmi Magyarország határainak újraírása mellett az egyházmegyék határairól is beszélt, prédikációjának alapgondolataként mégis a reményteljes egyházat és nemzetet emelte ki, akiket "szeret az Isten."
Szigeti Antal a prédikációt követően azt az imádságot olvasta fel, amelyet a magyarországi püspöki kar írt a trianoni döntés megszületését követően: "Ha a sok csapás a te büntetésed, amelyeket bűneinkkel vontunk magunkra, bocsáss meg nekünk, bűnbánóknak! Ha széthúzásunk oka nemzeti szerencsétlenségünknek, vezérelj minket egyetértésre! Ha hűségünket akartad próbára tenni, tekintsd gyöngeségünket és rövidítsd meg látogatásod idejét!"