Elmondása szerint negyven éve, amikor beköltözte a 49 lakásos házba, szinte minden lakó tulajdonos volt. Ebből kifolyólag mindenkinek érdeke volt, hogy a környezete rendben legyen.
– Ma már egyre kevesebben költöznek a szüleiktől örökölt lakásba – mondja egy másik házban élő, harmincas nő. – Általában felújítják és el- vagy kiadják. A többi lakó számára az utóbbi a neccesebb, mert onnantól kezdve elszabadul a pokol. Mármint az albérlők évente, kétévente adják egymás kezébe a kilincset.
Az ő 17 lakásos házában már csak négyen maradtak ott élő tulajdonosok. „Az új lakók nem köszönnek, heteken keresztül a folyosón tárolják a szemetet, a sáros bakancsukat a fal szélén törlik le” – sorolja. Majd, amikor szóvá teszi a másik tulajnál, hogy a bérlő még véletlenül sem tartja be a társadalmi együttélés íratlan szabályait, általában azt a választ kapja: „Addig nem érdekel, amíg kifizetik a bérleti díjat”.
– Félreértés ne essék, eredendően nincs bajom az albérlőkkel – mondja egy, a fenti 49 lakásos házban több évtizede élő tulajdonos. – De általában évente, kétévente cserélődnek a bérlők, akiknek nincs semmi érzelmi kötődésük a házhoz.
A fenti problémára a megoldás pusztán annyi, hogy szólni kell a fenntartónak, hogy tegye rendbe a szemétledobót. A fenntartó által kiküldött vállalkozó harmadmagával most is egész délelőtt takarította a többszintes szemétledobót – nyilván nem kevés pénzért.
– Előfordult, hogy valaki egy fenyőfát tuszkolt a szemetesbe – meséli a szakember. – Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha lezárnák a tárolókat és mindenki, mint más normális ember, a földszinti konténerbe vinné le a szemetét.
