A gyúróverseny idén is a hagyományos, közös visszaszámlálással indult útjára, amely után a résztvevők a Kolbászdal taktusaira láttak neki a húsok felvágásának és az igencsak erőt kívánó darálásnak.
A sátorba belépve azonnal a Hajrá Békéscsaba Egyesület tagjaival találkoztunk, akik igencsak nagy hévvel darálták a töltenivalót a leendő kolbászba. Nagy Ferenc alpolgármester még az interjú alatt sem hagyta abba a daráló tekerését, hiszen az elkészült finomságokat határidőre le kellet adni a zsűri asztalára.
– Ez egy békéscsabai ünnep, és mi, csabaiak büszkék is vagyunk rá. Azonban úgy látom, hogy egyre többen vagyunk nem csabaiak, tehát a békéscsabai ünnepből lett egy óriási nagy, országos ünnep. Mellettünk például egy szlovák csapat gyúr, de számos helyről érkeztek résztvevők. Egy azonban biztos, Békéscsaba és a kolbász elválaszthatatlanok. Mi örökké fogjuk szeretni a kolbászt – fogalmazta meg gondolatait tekerés közben Nagy Ferenc.
Ha már az alpolgármester a szlovák csapatról beszélt, át is léptünk a dunaszerdahelyi különítményhez, hogy megkérdezzük, milyen a jó kolbász. Bondi József, a gyúróbrigád vezetője hangsúlyozta, nincs olyan, hogy jó kolbász, egyszerűen csak kolbász van, s a szeretet, amelyet bele töltenek.
– Egyszerűen rengeteg fajta van, mindegyik különleges, mindegyik más. Szerintem ezt nem lehet csak egy jó kolbászra lebontani, hiszen mind jó. Aki a szívét-lelkét beleteszi, ízesíti, az mind jó kolbászt készít. Aki ide eljött, mindenki nyer, aki itt van, mindenki győztes – szögezte le a fesztivál mottóját Bondi József.
Pár lépés után össze is találkoztunk a zsűri egyik tagjával. Kovács László, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnökeként öltötte magára ítész ruháját, és bár nagy munkában volt, örömmel állt kameránk elé. A szakember aláhúzta, nehéz a bírák dolga, hiszen lehet különbséget tenni kolbász és kolbász között, azonban mindenkinek a saját terméke a legjobb. Pontosan azért, mert mindenki úgy csinálja a kolbászt, ahogy a szüleitől, nagyszüleitől tanulta, hogy ő maga is édesapjától leste el a fortélyokat.
– Ezt a sok lelkes embert nézve, majdhogynem, kis túlzással, teljesen mindegy, mi az eredmény. Mindenképp nagy siker ez a mai nap és óriási élmény annak, aki ma itt van. Ha valaki nem csinál semmit, csak nézelődik, már akkor is bőven megérte eljönni – húzta alá Kovács László.
A sort elhagyva, a Békés Vármegyei Önkormányzat kolbászválogatottjával találtuk magunkat szembe, ahol Molnár Sándor elnök patikamérlegre téve adagolta a fűszereket a húshoz. Elmondta, mindenkinek a saját receptje a nyerő, így ő is egy családi receptúrát hozott, melynek érdekessége, hogy még darabolt hús „korában” megkapja fűszerezését. A vármegyei vezető kiemelte, a fesztivál Békés vármegye büszkesége.
– A Csabai Kolbászfesztivál valóban egy olyan gasztronómiai érték, amelyre muszáj büszkének lennünk. Az, hogy ez a rendezvény ilyen hosszú ideje, egyre nagyobb méretekben tud elindulni, büszkeség Békéscsabának, a szervezőknek és természetesen a vármegyének is – erősítette meg Molnár Sándor.
A résztvevők között sokan voltak, akik csak a nemzetközi gyúrónapra érkeztek, de még többen, akik végig követik a négynapos ünnep eseményeit. Mucsi Balázs, a Békéscsabai Szakképzési Centrum vezetője hol zsűritagként, hol az intézménycentrum képviselőjeként, hol pedig a kolbásztöltő kezelőjeként vesz részt a programon. Kiemelte, a fesztivál rendkívül fontos, mind a felnőtteknek, mind a fiataloknak, mind a legkisebbeknek, hiszen így lehet tovább vinni a hagyományokat.
– Érdemes megszólítani azokat, akik alkalmasak és képesek arra, hogy átörökítsük azt az örökséget, amit dédnagypapáinktól örököltünk. Ezért mi, itt, most, helyben egy nagyon nagy bulinak vagyunk a részesei, de emellett a kolbászkészítés egy halálosan és vérmesen komoly ügy. Ezért mi ezen az asztalon tótkomlósi, a másik asztalon pedig békéscsabai kolbászt készítünk, és bízunk benne, hogy kiderül, melyik a legjobb – foglalta össze Mucsi Balázs.
A gyúrómezőny legtöbb együttese azonban nem vette olyan komolyan a versengést, inkább kihasználta annak közösségépítő erejét és igazi ünneppé szervezte a kolbászkésztést. A Losonczi István vezette Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) vármegyei csapata is erre tette le a voksát, így stábunkat egy-egy finom pálinkával és ez közös koccintással várták.
– A VOSZ úgy gondolta, hogy mindenféleképpen szeretne részese lenni ennek a gasztronómiai fesztiválnak. Mi is szeretnénk a közösségünket szorosabbá építeni. Ez pedig erre egy kiváló lehetőség arra, hogy a vállalkozásokkal, a lakossággal közösen, egy buliban találkozzunk – mondta Losonczi István.
A kolbászkésztő versenyre számos nemzetközi csapat is érkezett, hogy kolbászkülönlegességével felvegye a versenyt a helyi „mesterekkel”. Jónási Albert Bernből érkezett, csapatával pedig egy úgynevezett „improvizatív” kolbászrecepttel nevez a versengésbe, amelybe csokoládé kerül.
– Én magam Svájcban születtem, a szüleim a hetvenes években jöttek el Magyarországról. Összebarátkoztam az újonnan az országba érkező magyarokkal és azt gondoltuk, hogy benevezünk a kolbászfesztiválra. Úgy gondoltuk, hogy mivel Svájc sajátossága a sajt és a csokoládé, így száz százalékos csokoládét darálunk a húshoz. Ezt megbolondítva egy magyaros fűszerkeverékkel, próbáljuk megalkotni a díjnyertes kolbászt – tette hozzá mosolyogva a svájci gárda vezetője.
A csapatok a kolbászok betöltése után, a zsűriasztal felé vették az irányt, hogy megmutassák finomságaikat az ítészeknek. A hosszú sorban álló kolbászok ezután a zsírba kerülnek, hogy mindenki megbizonyosodhasson saját és mások remekeinek kiváló ízéről. De volt, aki csak táncolt, nem is törődött a világgal.
Galéria
