2012. március 26-án az Országgyűlés a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává nyilvánította június 29-ét, Péter-Pál napját, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, a parasztság ünnepe. A kulák a parasztság felső rétegét alkotó jómódú gazdák orosz eredetű megnevezése, melynek jelentése nagygazda.
A megemlékezés Túriné Kovács Márta, az Oktatási, Közművelődési és Sport Osztály egykori vezetőjének megemlékező beszédével kezdődött, amelyben kiemelte, hogy a parasztság módszeres felszámolása 1947-ben kezdődött és 1963-ig tartott. Úgy fogalmazott: Rákosi Mátyás az 1948-as kecskeméti beszédében jelt adott a kulákok ellehetetlenítésére, az erőszakos kollektivizálásra.
– A kommunista diktatúra a tulajdonos parasztot, a földhöz értő, azt szerető, ahhoz a lehetőségein túl is ragaszkodó önellátó parasztot nem szívlelte. Megindult a földek kisajátítása, a módosabb parasztok likvidálása, a közép és kisparaszti földek szövetkezetbe kényszerítése – hangsúlyozta.
Egy köröstarcsai parasztgazdát, Molnár Sándort 1950-ben végezték ki, miután a békéscsabai járásbíróság koholt vádak alapján halálra ítélte. Unokája, Hajdú Károly felidézte, hogy nagyapja Füzesgyarmat határában gazdálkodott a család barátjával, egy tízéves gyermek segítségével, amikor ebéd készítés közben kisebb tűz keletkezett. Elmondta: a szárazságban a fű meggyulladt, amely néhány holdon elszenesedett, de még sikerült időben megfékezni. Hajdú Károly hozzátette: a tűz nem maradt titokban, habár nem keletkezett kár, a helyi Államvédelmi Hatóság századosa letartóztatta. A vád szándékos gyújtogatás volt Molnár Sándor ellen, tanúként a megfélemlített, tízéves kisfiút állítottak elő.
– 1950. június 15-én délelőtt 11 órakor elkezdődött a tárgyalás. Délután ítéletet hirdettek, halálos ítéletet kért az ügyész, nagyapám pedig kegyelmet kért. A bíróság elvonult, majd visszatérve este 7 órakor elutasította a kegyelmi kérvényt. Nagyapámat fél 8-kor a békéscsabai járásbíróság udvarán felakasztották és kivégezték.
A történtekről évtizedekig nem volt szabad beszélni. Molnár Sándor családjában is hosszú ideig hallgattak arról, mi történt a köröstarcsai férfival, akit jeltelen sírba temettek Békéscsabán.
A megemlékezésen Liszi Melinda színművész szavalta el Székely János: Semmi soha című versét. Ezt követően a résztvevők koszorúkat helyeztek el a Molnár Sándor parasztgazda emlékére állított márványtáblánál. Elsők között Nagy Ferenc és Varga Tamás Békéscsaba alpolgármesterei, valamint Túriné Kovács Márta helyezte el az önkormányzat koszorúját. Szintén koszorút helyezett el Vánsza Pál, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének Békés megyei elnöke. A Békés Megyei Kormányhivatal képviseletében Gulyás György, a Békéscsabai Járási Hivatal vezetője helyezte el a megemlékezés virágát. A békéscsabai Fidesz nevében Opauszki Zoltán és Paláncz György önkormányzati képviselők tisztelegtek virággal, utolsóként pedig Molnár Sándor unokája, Hajdú Károly koszorúzott.
