A kuláküldözés áldozataira emlékeztek Békéscsabán. A városházán, a Molnár Sándor tiszteletére állított márványtáblánál gyűltek össze az emlékezők.
Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította június 29-ét a kuláküldözés áldozatainak emléknapjává. Péter és Pál napját, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, a parasztság ünnepe volt. Határozatban ítélték el a magyar középparasztság kegyetlen üldöztetését és megkülönböztetését. A kemény munkával családi gazdálkodást folytató, önálló gondolkodású parasztemberek sokaságát kiáltották ki kuláknak. A regnáló hatalom elgondolása szerint a kulákok a téeszesítés gátjai voltak, ezért teljesíthetetlen beszolgáltatásokra kényszerítették őket. Pelle László nyugalmazott falugazdász saját történetét is felidézte megemlékezésében.
A megemlékezésről készült videós összefoglaló itt tekinthető meg:
- Nem volt szabad bezárni a kaput, állandó jelleggel látogatóink voltak és különböző beszolgáltatási hátralékot akartak rajtunk behajtani, amikor már tulajdonképpen semmink sem volt - idézte fel a múltat Pelle László.
A csabai városháza árkádsorán, Molnár Sándor márványtáblájánál idézték fel a diktatúra szörnyűségeit. A kuláknak nyilvánított köröstarcsai parasztembert, 1950. július 15-én, koholt vádak alapján végezték ki. A vád ellene gyújtogatás volt, tanúként egy megfélemlített, tízéves kisfiút állítottak elő. A történtekről évtizedekig nem volt szabad beszélni. Molnár Sándor családjában is hosszú ideig hallgattak arról, mi történt a köröstarcsai férfival, akit jeltelen sírba temettek Békéscsabán.
- Apuék tettek fejfát, de mindig voltak gondos kezek, akik eltávolították azt. Mindig jöttünk Békéscsabára, hoztunk virágot a nagyapám sírjára, de azt nem magyarázta el senki, hogy miért itt van eltemetve. 8 éves koromban nem is a szüleim, hanem a nagyapám húga mondta el, hogy mi történt – árulta el Hajdú Károly, Molnár Sándor unokája.
A megemlékezés koszorúzással ért véget, az önkormányzat részéről Bacsa Vendel jegyző helyezte el a virágokat.
