November 1.
Mindszentek, vagy mindenszentek napja a megdicsőült egyház ünnepe. Harangozó Imre néprajzkutató így ír róla: "Az ősi keresztény tanítás szerint a szentek egyességégének a napja. Eszerint az élő és elhalt hívek titokzatos, az időn, mint létezésen átívelő közösséget alkotnak, és az Úr színe előtt egymásért is imádkoznak. A küzdő vagy zarándok egyház a földön éppen élők közössége, a szenvedő egyház a már meghalt és bűnei miatt a tisztítóhelyen szenvedők csoportja és végül a diadalmas, vagy üdvözült egyház pedig a már mennyekbe jutottak, Istent színről színre látók társasága. Mindenszentek napja mindazon ismert és ismeretlen megdicsőült ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, név szerint nem emlékezik és nem is emlékezhet meg."
Ez a dátum egyébként azt is jelzi, hogy mindössze 60 nap van még hátra az adott évből.
November 2.
A halottak napját 998 óta tartja az egyház, melyben a „küzdő egyház” megemlékezik a „szenvedő egyházról”. Harangozó Imre így fogalmazott: "Erre a napra már korábban rendbe hozott sírokat, virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, gyertyákkal, mécsesekkel világítják ki.... Az idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régi följegyzések szerint volt ahol egyenesen máglyát gyújtottak, s amíg az égett egyfolytában harangoztak. Régen faluhelyen otthon is szokás volt gyertyát gyújtani, imádkozni a megholtakért. Halottak napjának estelén az otthonokban annyi szál gyertya lobogott, ahány halottja volt egy-egy családnak."
A halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából általános, felekezetektől független ünnepnappá, az elhunytakról való megemlékezés napjává.
