– Nem szoktam feltuningolt csokrokat vásárolni, inkább időtálló koszorút viszek a sírhoz – mondja egy ismerősöm. – És lehetőleg az ünnep előtti napokban megyünk, kerülve a tömeget. Máskülönben, akit szeretünk, arra a hétköznapokon is ugyanúgy gondolunk, mint az ünnepekkor. Sokan úgy járnak a hallottak napján a temetőbe, mint ateista az éjféli misére.
Mint arról korábban írtunk, a rendőrség bűnmegelőzési tanácsokkal és a temetők környékén rendőri jelenléttel igyekszik tenni a bűncselekmények, balesetek megelőzéséért. De ismerősöm szerint a tolvajok leginkább épp a setét éj leple alatt tevékenykednek.
Állítólag az enyveskezűk nagyobb része eladja, mások a családi sírkőre átteszik a lopott virágot. Azt mondja, ha meglát egy tolvajt, bizony ellátja a baját.
Csáki János – Fotó: behir.hu/Such Tamás
– Itt nem panaszkodik senki, hogy lopnák a virágot – mondja Csáki János, a békéscsabai Ligeti temető gondnoka. – Annak idején sok besurranóval volt dolgom... nem is jöttek vissza. De ma már megváltozott a világ.
***
Végül egy városi legenda a Véresszájú virágárus asszonyról:
Tizenéve élt a városban a Véresszájú virágárus asszony. A mendemondák szerint őnagysága szinte mindennapos, mindenéjjeles vendége volt a huzatos sírkerteknek. Többször is leereszkedett a sírkamrák mélyére zsugázni a cimborákkal. A derbi alatt általában megsúgták neki, hogy melyik csapáson érdemes elindulni. A kiválasztott sírkövekről természetesen csak azokat a csokrokat emelte el, amelyek ízléstelenül kilógtak a színharmóniából.
De már hajnalhasadáskor ott gubbasztott a kis sámliján a többi árus közt, árulta a verejtékes munkával beszerzett portékákat. Amikor valaki felismerte, netán meggyanúsította, hogy olykor látja sírt takarítani, csak legyintett egyet, és visszamosolyogott: „Ne dumálj, tudom hol laksz! Rád küldöm a gyámügyöt, majd elveszik a gyerekedet!”
