– Hogyan lesz valakiből temetőgondnok?
– A Békés-Murony közti, Soványháti-tanyán születtem, majd négyévesen beköltöztünk Békésre, egy temető mellé. Már egészen kicsi koromban kijártam a temetőbe, hamar megtetszett ez a foglalkozás.
– Nem félt, hogy egyszer kinyúl egy kéz és elkapja a bokáját?
– Á… az mese! Néha elmentem segíteni az ottani sírásónak. Majd a műköves szakmát a csabai Svecz mesternél tanultam ki. Először a békési építőipari KTSZ-be hívtak műkövesnek, ahol síremlékeket készítettünk. Majd 1971-ben átjöttem Csabára, temetőgondnoknak. Ezt a munkát nagyon kell szeretni, nehéz, mert itt nagyon sok lelkileg megtört emberrel találkozunk.
– Amikor ezt a beszélgetést egyeztettük, bemutatkoztam és egyből tudta, hogy édesapámat hol temették el. Ráadásul nem is ebben a temetőben.
– Én temettem, tudom is, hol a sírja. Egy időben hét temetőbe jártam. (Közben Morzsi kutyu tesz egy kört az irodában. Jani bácsi rászól: „Morzsi, jó kis kutya vagy, ugye?” Morzsi bólint.) Régebben még a temetőn át lehetett menni kocsival, és Morzsit valaki kitette az útra. Majd idejött a házhoz, és a kinti székre ráült. Két egész napig nem akart enni. Várta szegénykém, hogy majd csak értejönnek. De hát nem. Aztán kentem a száját tejjel, vajjal… „Na most már egyél, mert el fogsz pusztulni!” Már jó tíz éve velem van.
– Említette, hogy nap mint nap nagyon sok lelkileg megtört emberrel találkozik. Ez mennyire viseli meg?
– Mióta itt vagyok, a két nagyszülőmet, édesanyámat, édesapámat és bátyámat eltemettem. Én – pedig hát én ebben vagyok benne – vagy fél évig mindegyiknek odamentem a sírjához, majd elengedtem őket. Persze, ha arra járok, mindig meglátogatom őket.
– Állítólag a karácsonyi ünnepek alatt megnő az öngyilkosságok száma.
– Ez igaz. Olyan is előfordul azonban, hogy az ünnepek alatt a házaspárok épp az összezártság miatt könnyebben összevesznek, és ezek a történetek néha szomorúan végződnek. Nyáron ritkább a természetes halál: több a baleset, mint az év bármely szakába, a vízpartokon pedig a vízbe fulladások száma növekszik meg. Most meg itt volt a Covid is.
– Vajon mi járhat annak az embernek a fejében, aki önkezével végez magával?
– A boncolásokkor azt hallottam, hogy azok az emberek a pillanatnyi elmezavaruk következtében lesznek öngyilkosok, és lehet, hogy már két perc múlva, nem tették volna meg. Egyszer bejött egy néni, hogy menjek már ki, mert kint fekszik egy ember a sírnál.
Kimentem, a két keze össze volt vágva, egy üres italos üveg volt mellette. Az édesanyja sírja fedlapjára véres ujjal azt írta fel: „Ez az én helyem…” Gyorsan hívtam mentőt, bevitték, azonnal kapott vért – már teljesen ki volt –, majd hazaengedték és a kerékpártárolójukban felakasztotta magát. Az édesanyja mellé temették.
Illetve korábban volt egy bácsi, aki mindig bejárt a temetőbe. Általában déltájban leült az egyik padra, és mindig egy dianás üveget fogott a kezében, de nem itta meg, csak szagolgatta. Egyszer épp egy másik temetőből jöttem vissza, és látom, hogy ott ült a szokásos helyén, kezében az üvegcse, de mozdulatlan volt. Szegény itt maradt.
– Emlékszem, úgy 25-30 éve „sátánista” fiatalok rongálták a Ligeti temető sírjait.
– Nem csak itt, hanem a zsidó temetőben is garázdálkodtak; sőt Eleken is – odavalósi gyerekek voltak. Szerencsére hamarosan elkapták őket. Majd nekem is mennem kellett Gyulára, a tárgyalásukra. De azt mondtam a bíróságon, hogy „Semmit nem látok ebből, megbüntetni nem lehet őket, mert még csak 14 évesek...”.
– Egyszer hallottam, hogy egy temetésen nem fért be a koporsó a sírgödörbe.
– 2017-ben Gyulán országos sírásóversenyt rendeztek. A versenybizottság elnöke aláhúzta, olyat nem ismer el, hogy egy koporsó elakad a gödörben, mert egy embernek egy anyja, egy apja van, és egy ilyen baki nagyon emlékezetes maradhat.
– Hogy érzi, meddig dolgozik?
– Már nyolc éve nyugdíjas vagyok, de úgy érzem, nem szabad leállni, ezt csinálni kell. Korábban hívtak boncmesternek, voltam rendőrségi tanú is. Azt szerették bennem, hogy amit láttam, semmit nem mondtam el senkinek.
***
Jani bácsi az említett versenyről egy harmadik helyezéssel és egy különdíjjal érkezett haza.
