Amikor ennek a cikknek a gondolatával kezdtem foglalkozni, ráeszméltem, hogy – kollégáimmal együtt – már annyira régen foglalkozunk a Munkácsy Mihály Múzeum új állandó kiállításával, az utazás TÉRben és IDŐben – Békéscsaba az évezredek idővonalán című tárlattal, hogy tulajdonképpen bármilyen téma merül fel, szinte mindenről a kiállítás jut eszembe. Kevésbé formabontó és merész asszociációkról egyaránt mesélhetnék…
Az 1718-as újratelepítéssel kezdődő második kiállítási egységben kapott helyet a polgárosodás folyamatát tárgyaló kiállítási rész, benne a kor képzőművészeti eseményeinek és az oly jellegzetes életmód érintőleges bemutatásával.
Ez a téma olyan műtárgyak közreadására adott lehetőséget, amelyeket a legritkábban vagy talán még sohasem látott múzeumunk közönsége. Ilyen érdekesség, de inkább úgy kell fogalmaznom, hogy a képzőművészeti gyűjtemény bájos kuriózuma az Oskó Lajos festette miniatúra pár.
Munkácsy Mihály 45. születésnapján, 1889. március 3-án a Párizsi Magyar Egylet által szervezett ünnepségen mutatták be a Mester egy fiatal tanítványa, Oskó Lajos (Orosháza, 1865. január 28. – Párizs, 1922. december 28.) Munkácsyt ábrázoló arcképét. Az eseményről a Békés megyei lapok is beszámoltak. De hogyan került az orosházi fiú kapcsolatba Munkácsy Mihállyal? Valószínűsíthetően a korábbiakban megismert író, a Munkácsyék szalonjában gyakran vendégeskedő Justh Zsigmond protezsálta be. „…1888 novemberében érkezett meg Párizsba, ahol azonnal felkereste Munkácsyt, aki ideiglenesen egy fényképésznél helyezte el. Rövid idő után Munkácsy látta, hogy az egyébként igen szerény Oskó valóban kivételes festői tudással rendelkezik, megjutalmazta barátságával…” írja az Orosházi Újság.
Oskó Lajos – Párizsba költözve – kiválóan elsajátította az elefántcsont lapra történő és a zománc miniatúrafestés technikáját egyaránt. A Munkácsy Mihály Múzeum legritkábban kiállított műtárgyai közé tartozik a századfordulón készült, ismeretlen házaspárt ábrázoló két miniatúra, amelyeket alkotója – keretezés helyett – aprócska állványokra állított. A műfaj népszerűségéről árulkodik, hogy még a fényképezés feltalálása és elterjedésének hömpölygő áradata sem tudta elsodorni a miniatúrákat; még 1900-ban is kaptak a festők effajta megrendeléseket. Mert lássuk be, ki tud ennyi bájnak ellenállni…
Gyarmati Gabriella művészettörténész
