A Csabensis-ben a Munkácsy Mihály Múzeum már beszámolt arról, hogy az evangélikus iskola tornatermének építésekor egy osszáriumra (csontkamra) bukkantak, ami az újjátelepített Csaba első temetőjéhez tartozott.
A középkorra visszavezethető szokás szerint az elhunytakat csakis megszentelt földbe temethették el. Ez a terület azonban hamar betelhetett, ilyenkor a régi sírokat kihantolták és a belőlük összegyűjtött csontokat egy helyre temették. A tornacsarnok alatt is egy ilyen csontkamra volt, valószínűleg a temető szélén. Az osszáriumban legalább 11 felnőtt és minimum 3 gyerek csontjait gyűjtötték össze.
Eléggé szelektált volt a csontanyag, egyetlen teljes vázat sem lehetett találni. Az elhalálozási kort csak a gyerekek esetében lehetett meghatározni: egy 3-4, egy 7-8 és egy 10-11 éves gyerek csontjai kerültek az osszáriumba. A nemek vizsgálata, illetve a halálozás oka a hiányos csontanyag miatt nem volt lehetséges. A felnőttekhez tartozó hosszú csontok alapján elmondható, hogy magas, erős testalkatú egyének maradványai kerültek elő. Az izomtapadási helyek megnagyobbodása erőteljes fizikai munkára utal. Egy gyógyult szárkapocscsonttörés, illetve fertőzések nyomai figyelhetők meg egy ágyéki csigolyán és egy koponyán, a felső fogsor őrlőfogai körül. Itt a tályogosodás olyan nagymértékű volt, ami már a fogak elvesztésével járt együtt.
A gyerekeknél egy nyakszirt- és egy halántékcsont mutatott olyan elváltozásokat, amik komoly fertőzésre, akár TBC-re is utalhatnak.
Csaba első temetőjét egészen 1751-ig használták, majd felszámolták. Név szerint is ismerünk néhány csabait, akit ide temettek: Lezinyi Ádám, Hajnóczi Márton tanítók, Thuróczi Miklós impopulationalis (megszállási) biztos és neje, illetve Burian Samuel lelkész 4 gyermeke és neje.
Dr. Bácsmegi Gábor, dr. Paja László
