Mesélő múzeum: A tótkomlósi Németh Ottó életmű-kiállítása Budapesten

A Munkácsy Mihály Múzeum március 14-én nyitotta meg Németh Ottó életmű-kiállítását a pesterzsébeti Csili Művelődési Központban. Az Országos Szlovák Önkormányzat, a Pesterzsébeti Szlovák Önkormányzat és a Tótkomlós Slovensky Komlós Barátainak Köre által támogatott bemutató április 3-ig várja a látogatókat.

A több mint háromszáz alkotást magában foglaló életmű – az alkotó nagyvonalú adományának köszönhetően – 2015 júniusa óta gazdagítja a békéscsabai múzeum gyűjteményét.

Németh Ottó László festő az első világháború lezárásának évében, 1918-ban született a magyarországi szlovákok egyik bázistelepülésén, a Békés megyei Tótkomlóson. Számon tartják mint a tótkomlóson születettek és az 1795-ben felszentelt evangélikus templomban kereszteltek legidősebbjét.

Művészi pályája hét évtizeden át ível. Tizenhét esztendős korában kezdte magát autodidakta módon képezni. Az 1940-es években egy pályáját megalapozni képes budapesti rajzszakkört látogatott. Az iparművészeti iskola esti rajzkörének két, egymást követő tanfolyamán készültek a kiállítás jelentékeny egységét képező tanulmányrajzok élő és gipsz modellek után. A háború idején és az újjáépítés nehéz éveiben Németh Ottó életében fel sem merült a külföldi utazás kérdése, a szakköri munka során azonban lehetősége nyílt arra, hogy megismerje az ókori szobrászat klasszikusait. Az ekkor készült rajzok egyértelműen megmutatják számunkra, hogy lelkesen végezte a kötelező stúdiumokat. E legkorábbi munkáktól indulva idézzük fel Németh Ottó alkotói útját.

Az alkotó sokoldalúságának kérdésköréhez tartozik, hogy Németh Ottó szakmai elszigeteltsége révén kénytelen volt saját értékrendet felállítani, amelyhez kellő szigorúsággal szisztematikusan ragaszkodott évtizedeken keresztül, minden műnemben és műfajban. Külső reflexiókról kényszerűen lemondva alakított értékrendje nem egyezik a hosszú alkotói pálya során egymást váltó kánonokkal, sem egy szélesebb perspektívából körvonalazható értékrenddel. Művein keresztül nem vállalt sem társadalmi párbeszédet, sem elköteleződést.

Az aktuális irányzatokon és divatokon nagyvonalúan átlépő festő életműve a képzőművészet alapvető műfajaiból építkezik, de döntő többségében látképeket tartalmaz. A Csili Művelődési Központ kiállításán külön csoportot alkotnak a tussal, golyóstollal vagy filctollal készült monokróm látképek és az akvarellel készült színes, finom kidolgozású táj- és épületábrázolások. Németh Ottó a szemet kényeztető természeti szép megragadásának feladatát tűzte maga elé, majd nem csak művészetét, hanem életmódját is ehhez igazította. Évtizedről évtizedre járta Európa és Magyarország legszebbnek tartott helyeit, ahova tollak és akvarellkészlet nélkül sohasem indult el. A látvány – a kiállítás két kubisztikus jellegű festményén kívül – Németh Ottónál mindig valós; amit ábrázol, az a reális tér, a reális idő, reális helyzet és körülmény. A valóságon túli, a cselekvés, az esemény, a mozgás mintha nem ragadta volna meg a fantáziáját. A látvány csendes nyugalma foglalkoztatta.

A kiállított kollekció több portrét és egy kubisztikus felfogást tükröző önarcképet is magában foglal. Az élő modellekről készült képmások megalkotása során Németh Ottó számára elsődlegesen fontos volt a modell és a festmény feltétlen hasonlósága. A kevésbé lényeges részletek felett sem siklott el, mintha minden fényfoltot, árnyékot, domború és homorú formát precízen, leltárszerűen sorra akart volna venni. A valóságos látványnál is pontosabb képet kívánt megörökíteni, akkurátus aprólékossággal. Az élethűségre, a valósághűségre, a testi hasonlóság megragadása való feltétlen törekvés vezette a kezét.

Az alkotó kísérletező kedvét a kiállításban egy színezett linóleummetszet és papírmetszetek illusztrálják, de szívesen készített hímzett és festett kerámia képeket is.

 

Gyarmati Gabriella, művészettörténész

 

Megosztás:

Címke: , , , , ,