A Jókai színház műszaki csoportvezetője ezúttal nem kifejezetten a súgólyuk közvetlen titkairól, hanem a színházról, mint minden kor hatalmi bástyájáról mesélt.
Bojczán István – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Bojczán István szerint a Jókai színház az 1956-os események után (is) szálka volt a hatalom szemében. Többek között az akkori igazgató el akarta adni a társulati jogot Hódmezővásárhelynek – lehet, hogy innen senkit sem alkalmaztak volna. Míg a helyettese azt vallotta a pártbizottságon, hogy meneszteni kell a társulatot, mert az 1956-os (ellen)forradalom idején a bűn tanyája volt a Jókai színház.
– Ugyanis a színház több művésze is benne volt a városi és a megyei direktórium (alkalmi vagy átmeneti jellegű kormányzó testület – S. T.) vezetésében – mondja. – Fönt a Vigadóban zajlottak az ülések; Fekete Pál ott fogadta a küldöttségeket. Majd Pali bácsi és köre került pozícióba, és nyilván ez jó döntés volt, hiszen ő tökéletesen beszélt oroszul. Ha később nem ő vezette volna a tárgyalásokat a bejövő oroszokkal, akkor lehet, hogy Békéscsabából egy romhalmaz lett volna. Ugyanis Budapest után Csaba volt az egyetlen, ahova egy teljes tankhadosztály vonult fel. Így is okoztak kellemetlenséget: bemutatták, ki az úr Lajtán túl, belelőttek néhány házba, akasztottak.
Galéria
Hozzáfűzi, az egész társulatot meneszteni akarták, majd jó néhány színészkollégára nagyon komoly büntetést mértek. Egyetlen intézményt sem büntettek meg annyira – például a harisnyagyár a töredékét kapta –, mint a teátrumot, mert a mindenkori hatalomnak mindig útjában van a színház.
Bojczán István több könyvvel érkezett, amelyeknek csabai és Jókai színházas vonatkozásai is vannak. Többek között elhozta a programra Fekete Pál Cseppek a tengerből című kötetét is.
