Múlt évben, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján nyílt meg a Kazinczy iskola Csaba utcai épületében az a kiállítóhely, amely Vánsza Pál és a Békés Megyei POFOSZ gyűjteményét tartalmazza. A forradalmi relikviákat is tartalmazó hely ugyanabban az épületben kapott helyet, ahol Fekete Pálnak, Békéscsaba díszpolgárának a gyűjteménye is látható. Pénteken délután ezen a helyen Arany János balladáit mutatta be a történelem tükrében Fekete Pál.
Mint azt Vánsza Páltól megtudtuk, az ő ötlete nyomán alakult meg a Magyar Október Baráti Társaság, amely a szeptember 29-ei rendezvényt is szervezte.
– Tavaly nyílt meg a gyűjteményünk Pali bácsié mellett. Bár megnézték diákok, csoportok, mégis úgy láttam, nem volt nagy az érdeklődés iránta, pedig úgy gondolom, hogy ’56-ról mindenkinek tudnia kell az igazat. Megszerveztem tehát ezt a baráti társaságot azokból az emberekből, akiket érdekel a történelemnek ez a szelete. Több olyan könyv van, amely közelebb hozhatja az emberekhez ezt az időszakot, azok is megtalálhatók itt, és terveink szerint ki is lehet majd kölcsönözni, és tanulmányozni azokat. Hogy jobban benne legyen a köztudatban a gyűjtemény, egy előadássorozatot szervezünk, ennek nyitánya a mai – mondta el Vánsza Pál, hozzátéve, az Arany Emlékév okán gondoltak arra, hogy a költővel induljon a sorozat.
Fekete Pali bácsi a kilencedik iksz közelében is igazi pedagógus módjára beszélt az Arany balladákról és a történelemről, bele-beleszőve a mondanivalóba néhány megszívlelendő tanácsot is.
– Egy sorozat első állomása ez, de nem a sor élén állok, csak én indítom el. Szeretnék egy kis melegséget hozni, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Felgyorsult a világ, folyton versengenek az emberek. Mi, magyar emberek rá volnánk szorulva arra, hogy jobban egymáshoz tartozzunk, mégis azt látjuk, hogy sokan bántják, piszkálják egymást, különbnek gondolják magukat a másiknál, pedig megtanulhattuk már, hogy hosszú távon így csak elpusztulni lehet – fogalmazott Fekete Pál, Békéscsaba díszpolgára, aki ezen a délutánon a történelem és az irodalom összefonásával tett ismét valamit azért, hogy aki csak hallja, látja, közelebb kerüljön egymáshoz.
