Az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei megmutatták, hogy összefogással, kitartással meg lehet szabadulni az elnyomástól, és embernek lehet maradni egy igen nehéz helyzetben is. Ahogy akkor, úgy most is minden békéscsabai támogatására szükség van ahhoz, hogy városunk békében, összefogással fejlődjön, s hogy megvalósulhassanak a terveink. A mi felelősségünk, hogy gyermekeink, unokáink is szabadon, békében és biztonságban élhessenek itt – fogalmazott Szarvas Péter polgármester október 23-án, a Nagy Imre téren rendezett megemlékezésen.
Az idén megújult Nagy Imre tér ünnepi díszben várta a város polgárait az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek, mártírjainak tiszteletére rendezett megemlékezésen. A téren a számos emlékező között ott volt Fekete Pál, Békéscsaba díszpolgára, ott voltak Békéscsaba vezetői, Szarvas Péter polgármester, Kiss Tibor és Nagy Ferenc alpolgármester, Zelenyányszkiné dr. Fábián Ágnes, dr. Ferenczi Attila és Herczeg Tamás tanácsnokok, dr. Bacsa Vendel jegyző, több önkormányzati képviselő, a testvérvárosi delegációk, valamint a megye és a kormányhivatal képviselői is.
Az ünnepségen a Himnusz közös eléneklése után Szarvas Péter polgármester mondott beszédet. Kiemelte, hogy a szabad Magyarországon hősökként emlékezünk azokra, akik azon az 59 évvel ezelőtti őszön életüket kockára téve kezdtek nyílt harcba a megszállókkal és a kommunista rendszerrel.
– Annak a napnak a résztvevői közül sokan itt vannak még közöttünk, velünk élnek. Ők azok, akik 1956-ban úgy gondolták, nem futhat el egy egész ország. Nehéz sors várt rájuk, mégis itt maradtak, elszenvedték a megtorlást, tűrték a megaláztatásokat, túlélték a következő évtizedeket, és megszültek, megóvtak, felneveltek bennünket – mondta a polgármester, aki arra is emlékeztetett, hogy 1956-ban Békéscsabán a forradalom első napjaiban felismerték, milyen sorsdöntő, jövőt meghatározó események zajlanak az országban, és sokan szívvel lélekkel a forradalmi események mellé álltak.
– Békéscsaba szülöttének, a forradalmat Budapesten személyesen is átélő Hrabovszki Lászlónak október 26-án, a nyomda előtt tartott beszéde lendületet adott a városban zajló eseményeknek. Beszédét lelkes éljenzések szakították félbe. Ezután a tömeg a pártház előtt elhaladva a Munkácsy utcába indult, ahol körbevette az ÁVO épületét. Az emberek egy darabig nézték a sötét csendbe burkolózó „pokoltanyát”, aztán nekibátorodva, hitvallóan énekelni kezdték a Szózatot. Hrabovszki László szavai elmélyítették az emberekben azt a meggyőződést, hogy összefogással, kitartással, meg lehet szabadulni a magyar népre erőszakkal rákényszerített rendszertől. Ha áldozatok árán is, de igaz embernek lehet maradni, és új életet lehet kezdeni – fogalmazott a polgármester, hozzátéve, hogy 1956-ban az elszánt magyar nemzet felemelte szavát, összefogott és szembeszállt az akkori legnagyobb elnyomó hatalommal. Megjegyezte: hőseink, szüleink, nagyszüleink megmutatták, kik voltunk és kikké lehetünk. Ők értették meg velünk, hogyan építhetjük fel azt a várost, azt a Békéscsabát, amit ők 1956-ban megálmodtak.
A polgármester beszéde után a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek műsora következett Tege Antal rendezésében, majd koszorúzással, közös mécsesgyújtással ért véget a megemlékezés Békéscsabán, a Nagy Imre téren.
