Érdemes nyitott szemmel, nyitott füllel és persze nyitott szívvel járni a világot, de természetesen szülővárosunkat is, hiszen így számos olyan információval gazdagodhatunk, melyek által még inkább szerethetővé, még jobban megismerhetővé válik az otthonunk. Minden épület, minden szobor, minden emléktábla történetet mesél, s vannak olyanok, amelyeknek ma is ható üzenetük van. A Szent István tér 5. szám alatt található emléktáblán az áll, hogy
„Itt esett el Harmati Imre rendőr alhadnagy 1956. november 4-én reggel a városra támadó szovjet páncélosok tüzétől.”
A szovjet páncélosok a Sztálin út (ma Andrássy út) felől közeledtek, a Fiume szálló előtt parkoltak le és szó szerint mindenre és mindenkire lőttek, ami és aki élt és mozgott. A fentnevezett ház a rendőrkapitányság épülete volt, s amikor a fentnevezett rendőr kilépett az ajtón, akkor a szovjetek azonnal lőni kezdtek. Harmati Imre életét vesztette, s a golyónyomok a mai napig láthatók a szürkére mázolt rácsokon.
Ilyen és ehhez hasonló történetek hangzottak el szombaton délelőtt azon a másfélórás sétán, amin két közvetlen szemtanú is részt vett. Egyikük Vánsza Pál, a Békés Megyei POFOSZ, vagyis Politikai Foglyok Szövetségének elnöke volt. De ne szaladjunk ennyire előre, adjuk meg a módját, s haladjunk szépen sorjában. Az eseményt Ugrai Gábor történelem tanár immár második alkalommal szervezte meg.
A tanár úr minden diáknak beígért egy ötöst a részvételért, azonban nem csupán tanulók, hanem felnőttek is jócskán érkeztek. – Gyakorló tanárként azt gondolom, hogy a történelmet nagyon sokféleképpen át lehet adni a gyerekeknek, még úgy is, hogy 45 percig mesélek nekik, kinyitják a könyvet és megtanulják, majd pedig kikérdezem őket a klasszikus poroszos módszerrel – mondta. Hozzátette, más lehetőség is van, nevezetesen az, amivel élővé lehet tenni ezt a tantárgyat.
Amikor az 1956-os forradalomról tanulnak a 7. és 8. osztályos diákokkal, akkor főként a pesti eseményekről van szó, mert ez a forradalom és szabadságharc főként Pesten zajlott. Azonban vannak olyan történések, melyek itt, Békéscsabán estek meg és itt is történtek olyan dolgok, melyekkel jobban, illetve igazán fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését.
A Corvin köz messze van, szinte megfoghatatlan távolságban, de itt is találhatunk golyónyomokat, melyek 65 éve vannak ott, és ezáltal közelebb lehet hozni a történelmet a gyerekek számára – fejezte ki. Azt is elmondta, ha vannak még túlélők, szemtanúk, akkor érdemes velük beszélgetni, érdemes őket megkérdezni és érdemes őket meghallgatni a történtekről.
– Ha motivált gyereket küldünk a középiskolába, akkor nagyobb az esélye annak, hogy az érettségi is sikerülni fog. Az általános iskolás diákok által a szülőket is meg tudjuk szólítani, ami pedig megint csak különösen fontos – hangsúlyozta. Ha megszólítom a gyereket, akkor a családot is megszólítom, ez egyfajta népnevelés, s végső soron a pedagógusnak ez a feladata – összegzett Ugrai Gábor, arra is kitérve, hogy történelem nem csak akkor van, ha kinyitjuk a tankönyvet.
– Mi magunk vagyunk a történelem és ahány ember, annyi ’56 – mondta el végül a címként is szolgáló tételmondatot.
Az élő történelemmel is találkozhatunk, ha egy olyan embert kérdezünk, egy olyan szemtanút hallgatunk meg, aki megélte a történéseket. Igaz ugyan, hogy Vánsza Pál igazán fiatal volt, amikor a forradalom kirobbant, de végig itt volt Békéscsabán és emlékezik arra, hogy mi történt 1956-ban. Látta, megélte Mány Erzsébet és Farkas Mihály perét és aztán sokáig bosszút akart állni értük.
Végül arra jutott, hogy úgy tud elégtételt venni értük, ha gyűjti a kommunizmus borzalmairól szóló kordokumentumokat, összegyűjti a bizonyítékokat, és ezekről be tud számolni, ezeket meg tudja mutatni az utókornak. Létrejött egy emlékszoba, ami Fekete Pál, az egyik Békés megyei ’56-os hős nevét viseli.
– Az elsődleges szándék az, hogy a gyerekek megfelelő tájékoztatást kapjanak, mert a normál tanóra rendkívül szűk keresztmetszetű, jóval szűkebb, mint egy ilyen rendhagyó történelem óra – fogalmazta meg Vánsza Pál kérdésünkre a legfontosabb célokat. Arra is kitért, ki kell nyitni a fiatalok szemét, hogy aztán nagyobb érdeklődést tanúsítsanak a történelem, közös történelmünk iránt. – A családomat atrocitások érték és részt vettem Mány Erzsébet tárgyalásán, ezeket nehéz feldolgozni, nehéz ezeken a dolgokon túllendülni, emiatt nagyon mélyen beivódott a kommunizmus elleni gyűlölet – engedett betekintést a személyes vetületekbe, hozzátéve, hogy főként a Békés megyei kutatásokban vett részt.
A résztvevők között Bonnyai Sándor is megtalálható volt, aki azon hezitált október 23. reggelén, hogy a kertbéli tennivalók helyett mégis inkább a helytörténeti túrát választja, hiszen, mint megfogalmazta: az 56’-os hősök emléke igazán megérdemel ennyit, hiszen nekik köszönhetjük, hogy ma szabadon beszélgethetünk, szabadon élhetjük az életünket.
– Békéscsabán nőttem fel, járok-kelek az utcákon és a naponta látott épületek beszélnek, ezeknek történetük van. A kövek, az ajtók, a szobrok, az emlékművek mind mondanak valamit – kezdte. Jó egy ilyen városban lakni, ahol békés emberek élnek, s akkor is békés emberek éltek, akik a saját békés eszközeikkel próbálták megvívni ezt a harcot – vonta le a személyes tanulságokat.
Bonnyai Sándor végezetül azt is elmondta, mindenképpen érdemes odafigyelni az akkori történések üzenetére, odafigyelni arra, hogy mi hogyan tekintünk egymásra, hogyan működünk együtt és hogyan dolgozunk a jelenért, valamint a jövőért.
Galéria
-1024x576.jpg)
