Jackson Galaxy amerikai macska szakértő, macskamentő aspektusa a békéscsabai Catlantis Macskamentő Egyesület mottója: "a mojo kiteljesítése érdekében sorakoznak fel mindazok, akik felismerik, hogy gondviselői szerepük túlmutat otthonuk és közösségük határain. A kóbor macskák is a mi macskáink, az otthon nélküli cicák is a mi világunk lakói. Fogjunk össze, hogy olyan világot teremtsünk, mely az összes macskája iránt érzett féltő szeretetünket tükrözi!"
Duna Anikóval, az egyesület titkárval beszélgettem a macskák boldogságáról. Többször is dolgoztunk együtt a munkánk kapcsán, így az interjú során tegeződtünk.
– Jacson Galaxy gondolata valóban jól illik a munkátokra. A macskák iránt érzett szereteten felül hogyan győzitek ellátni őket?
– Ideiglenes befogadórendszerrel dolgozunk. Ennek előnye és hátránya is van. Az előnye, hogy mindig a cicákkal vagyunk, hiszen velük élünk. Viszont a hátránya az, hogy csak egy bizonyos mennyiségű férőhelyet tudunk csak biztosítani. Fájó szívvel, de néha nemet kell mondanunk a betelefonálóknak.
– Sok állattal foglalkoztok naponta. Van-e különbség macska és macska között?
– Igen, abszolút van különbség a cicák között. 22 éve mentek macskákat, az évek alatt még nem foglalkoztam két egyformával. Évente mintegy 400 macskával törődünk és az a tapasztalatom, hogy nem csak külsőre mások, de a személyiségük és a képességeik is azok.
– Tudsz esetleg példát mondani arra vonatkozóan, hogy a macskák maguk is választják a gazdáikat?
– Egy anya cica bekerült hozzám egy intézmény udvaráról. Cecíliának neveztük el. Azon a napon ellett, 4 pici volt alatta. Először fújt, amikor kinyitottam a dobozt, majd egy nap múlva összebarátkoztunk. Felnevelte a kölyköket, aztán kapott még kicsiket nevelni, majd plusz 5 kiscica után a többit már elverte, nem vállalta. Nem erőltettük, figyelembe vettük a macska döntését. Cecíliát ezek után ivartalanítottuk és kiment a többi cica közé. Nem foglalkozott a többiekkel, de mindenhová felugrált, mindent levert, az ételt ellopta. Elég nehéz volt vele, hiszen szétverte a lakást. Majd örökbefogadták. Az új gazdi vidéki házából Cecília kijárhat; kétszer akkorára nőtt, gyönyörű és boldog, mindent megfog, szabad számára a tombolás, rombolás. Ahogy az emberek, úgy a macskák is teljesen különbözőek, nincs két egyforma köztük. A másik példám Luke, aki vadon született. Elfogtuk, elvittük orvoshoz, amputálni kellett a sérült lábát. Kenelben lakott, de még amputált végtaggal is mindent szétvert. Aztán észrevettem, hogy a hangokra jól reagál. Kiengedtük, s azóta mindig felugrik az ölembe. Megtaláltam az ő nyelvét, így elfogadott engem.
– Mondhatjuk azt, hogy a macskák értékelik a "személyre szabott" gondoskodást?
– Egyértelműen értékelik és a rossz bánásmódot sem felejtik el. Ez nagyban befolyásolja a viselkedésüket az adott gazda iránt. De az is elképzelhető, hogy a gazdi nem csinál rosszat, egyszerűen személyiségüktől függően nem fogadják el az adott embert.
