A képet a Wikimediára is feltöltötték. A leírás szerint 1944 májusában vagy júniusában készült az Auschwitz-Birkenau megsemmisítő táborban. A címe szerint idős nő gyerekekkel. Csoszognak a gázba...
„A költő téved, tán megcsalja emlékezete, nem csoda, írja is, hisz bélyeg nagyságú volt a fénykép. Vagy másik képek voltak kicsik? Nem fontos. Esetleg kicsit tódítana, hozzápakolna, hogy még hatásosabb lehessen az egyébként letaglózó költői kép? Fura volna éppen Pilinszkytől, de hát senki sem tökéletes. Megértjük, a tévedés vagy túlzás belefér. Mégiscsak művészet, nem kell mindig a teljes valósághűséget hiányolni. Sőt.” Merthogy a fotón csak három gyereket látunk. Eleinte. Aztán a drótkerítés túloldalán, a jobb felső sarokban észreveszünk egy piciny ülő alakot. Talán felnőtt férfi. De mit csinálhat ott? Tettes vagy áldozat? Mindegy is, vele kijön az öt seb.
Pilinszkyt nem úgy ismerjük, mint aki csak úgy odavizionál a fényképre egy halálba tartó gyereket. Mi van az öregasszonynál, mit szorongat, mit szorít magához? Olyan természetellenesen fogja. De nem úgy volt, hogy a rámpáról a gázba küldöttek már nem vihettek magukkal semmit, csak ami rajtuk volt? Aztán látszik a kezecske. Az arcból is kivenni valamit. Kisbaba van rákötve az asszonyra. Megvan hát ő is...
És az „életkorát tekintve” már nem is látjuk öregnek az asszonyt. Csak mert görbe a háta? Mitől volna egyenes? Lehet, hogy ő az anyjuk. Különben is a kereszt alatt görnyedő Jézus öreg lett volna? Ő lett volna öreg, nem a világ? Amit Pilinszky és mi látunk a képen, azt az öregséget már Vörösmarty is ismerte.
„A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.”
Forrás: helsinki.hu
