A rendkívüli óra folyamán Szabó Zsuzsa először Békéscsaba lovas életétéről mesélt. Többek között megemlítette, a városban már 1860-tól rendeztek lovas versenyeket, továbbá beszélt a lovasjátékokról – szám szerint 23 létezik: díjlovaglás, díjugratás, különféle ügyességi versenyek stb.
Szabó Zsusza – Forrás: Lencsési Könyvtár
Majd egy lóugrásban, azaz L-alakban a jelenhez értek, és büszkén elújságolta, Csabán 10 helyen van lehetőség lovagolni – a település minden pontján van egy-egy lovastanya.
– Nagyon jó érzés volt a rendkívül érdeklődő, figyelmes hallgatóság előtt a lovaséletről, a lovaglásról beszélni – mesélte. – Igaz könnyű volt, hiszen az iskolai lovasoktatásnak a kis csapat döntő része már lovagolt. Mi több, a diákok közt volt egy kisversenyző is.
Megemlítette, az ősz folyamán az iskolai tesi keretében beindult a lovasoktatás, amely a Lencsési sulisoknak három csabai lovardában zajlott. Az ősz folyamán a Pegazus Lovasiskola, a Remonda lovastanya és a Nimród lovastanya fogadta a gyermekeket. Azt követően a lovaglás jótékony hatásait ecsetelte: a lovon csak egyenes gerinccel lehet ülni.
***
Hogy is fogalmazott Jókai Mór vala? „Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló.” (Hol volt akkor még Kosztolányi?)
Sok helyütt a lovaskocsit lúskocsinak hívták.
