– Mindig nagy dolog az, hogy az időjáráshoz kell alkalmazkodni – kezdte előadását Lukács Ágnes, hozzátéve, a tél az az évszak, amikor a kertészeknek elvileg nem kell semmit sem csinálniuk. Majd gyorsan, zárójelben megjegyzete, a mostani tél azonban olyan, hogy nem is tudjuk, milyen évszak van. Példakánt hozzátette, a kertjükben a nárcisz 15 centis, ámbár nem ette még meg a kutya a telet.
Visszalépve hozzáfűzte, a kertész most sem pihen, csak kevesebbet van kint, és egy stratégia tervet kell készítenie. Most van arra idő, hogy átgondoljuk, mit is tudtunk eddig megcsinálni? Mi volt az, ami megakasztotta a tavalyi évet? Mi az, ami sikerült? Melyik fajta volt jó vagy kevésbé jó?
– Egyszóval elő kell venni a nagy kockás füzetet – folytatta – és tudatosan nekiállni, hogy mit szeretnénk elvetni, mit várunk. A mennyiségre is nagyon oda kell figyelni. Ugyanis annak sincs értelme, hogy az egész utca a mi cukkininket eszi.
Saját példájaként megemlítette, hogy kertjében mindenféleképpen továbbépíti a csepegtetőt, mivel öntözés nélkül ma már gyümölcs sem lesz. Úgy vélte, nem biztos, hogy aszályos év elé nézünk, de akkor is számolni kell azzal, hogy az időjárás hektikus. Azaz 40 fok után akár 30 fokot is eshet a hőmérséklet és napokig marad az esős idő. Tény, ami 10 évvel ezelőtt volt, ma már más.