– Ahogy az angol mondja, nincs ezüstgolyó, ami mindenre jó – mondta Bóday Ádám, aki nyolc év után ismét Békéscsabára érkezett. – Mármint nem létezik olyan gyógynövény, ami mindent visz, hiszen nem vagyunk egyformák. Ahogy az életmódunk sem az, és az abból fakadó betegségeink sem egyformák. Ebből kifolyólag a tüneteteket kell kezelnünk, hogy a szervezet be tudja indítani az öngyógyító mechanizmust. A tüneteink kezelését követően, fel kell ismernünk az okát, ami a tüneteinket idézte elő. Mindehhez leginkább az ősi bölcsességek által juthatunk hozzá.

A herbalista szerint a nagyszüleinktől tanult bölcsességet köteleségünk tovább adni a fiatalabb generációnak. Mivel az idősebbek még tudták, hogy a környezetünkben – fűben, fában, talajban, levegőben – egy fantasztikus gyógyszertár rejlik. És ha ezektől a tapasztalatoktól eltávolodik a következő generáció, akkor sokkal nehezebb dolguk lesz.
Az előadás során először olyan növényeket mutatott be, amelyekkel nap mint nap találkozunk, de elsősorban nem feltétlenül gyógynövényként ismerünk. Az egyik ilyen a fokhagyma volt.
– Vajon miért szeretjük, miért ízlik az embereknek a fokhagyma? Nem büdös? Nem izzadunk utána három napig fokhagymaszagot? – sorjázta a kérdéseket. Majd megemlítette, már az ókorban is felismerték a jelentőségét. Például, ha Egyiptomban a rabszolgák bármilyen romlott ételt kaptak, mindig tettek mellé fokhagymát, de így történt az ókori görögök vagy rómaiak idejében is.
– Azért ízlik nekünk, mert olyan anyagok vannak benne, amelyeket a szerveztünk nem tud előállítani, és a hatóanyagai kiegészítik az ellenállóképességünket – ezért hihetetlenül étvágygerjesztő az illata. Persze azért az adagokat tisztázni kell – húzta alá.
