Lóci játszott, Bori látszott

Illetve csak egyről, a Lóciról.

Ugyanis a Zenevonatról nincs mit mondani, hiszen egy ilyen vérprofi zenészgárdával, világbajnok számokkal nem lehet nagyot hibázni. Max rosszul szólni. De csak az első sorokban, és ha a színpadtól egy jó öt métert a tér másik irányába elaraszoltunk, már kerekebb lett a sound.

De a Lóci!

Hihetetlen mennyi jó kis zenekar van hazánkban. Egy jó hónapja Szabó Balázséktól hullott a vörös térburkolatra a borostám, most meg…

Vajon miképp lehet egy koncertet mosolyogva úgy végigénekelni, hogy közben az ember ezerrel tolja a basszergépet? Ez Csorba Lócinak csípőből ment. Ráadásul remekül vezényelte, táncoltatta, nevettette stb. a tűzijátékra egyre jobban duzzadó közönséget.

A muri csimborasszója egyértelműen az volt, amikor a frontember a Szociálisan érzékeny dal közös éneklésére felhívta a színpadra a békéscsabai Kiss Borit. Erre a bájos duettre bizonyára mindketten sokáig emlékezni fognak – különösen azért, mert ilyenkor általában nagyobb lányok ugranak fel a színpadra. (Lehet, hogy Lóci mellett egy cserebogi bontogatta a kitinpáncélos szárnyait?)

A Nem táncolsz jobban, mint én-nél pedig leakasztotta a bőgőt a nyakából, átadta a technikus kollégának, és a két fúvóssal egy hullámzó tánckoreográfiát lejtett a deszkákon (nem mellesleg a szaxofonos Vadász Gellért békéscsabai ember). A laza mozdulatsort pedig a nagyérdemű „tükörben” seperc alatt levette.

Az extra hamburger azonban sajnos hamar elfogyott. Most hétfő van. De nagyon.
Amúgy meg minden úgy jó, ahogy van.

Galéria