– Most alapvetően mindenki az új kenyérről beszél, hiszen vége az aratásnak, az új búza őrleményből elkészül az új kenyér – mondja Bauer Barbara író, a szerkesztőség tiszteletbeli pékje. – Miközben nekem sokkal többet jelent, mert mint végzett pék megtapasztalhattam, hogy milyen jó érzés volt egy ilyen ősi mesterséget megtanulni. Az első – számomra – új kenyeremet otthon sütöttem, és amikor elkészült, sírva fakadtam.
Kép: illusztráció (pexels.com)
Hozzáfűzi, azt érezte, hogy egy olyan mesterséget, tudományt kapott a kezébe, ami egyszerre tereket és időket hidal át. Például a dédnagyanyja családja túlélése múlott rajta, hogy tudott kenyeret sütni. És amikor elkészült Barbara első kenyere, a családjával köré ült, megkóstolták, ami nagyon megható volt.
– Számos kultúrában, étkezés előtt megáldják a kenyeret: valaki a hüvelykujjával, más a késével vetett keresztet az aljára – folytatja. – Aki csak a hüvelykujjával vetett keresztet, az általában az első szeletet letörte, mert nem vág bele Jézus testébe. A kovászos kenyér a folytonossága miatt misztikus is. Az életben tartott kovász akár generációkon át hordozhatja azt az odaadást, amivel az asszonyok megsütötték a család kenyerét. Az én kovászom hétéves múlt.
Az új kenyér mindig kerek, és sosem egy hosszú vekni, mert az egészet jelképezi. Többek között a családot, az együttlevést, a túlélést, a megújulást szimbolizálja. Teljesen mindegy, hogy a világban hol vagyunk, mert a kenyér minden asztalon van – fogalmaz.
*
Nagymamámmal, a nyolcvanas években szombatonként számtalanszor elsétáltunk friss cipóért a csabai kenyérgyárba. Mire hazaértünk, jó, ha csak a fele marad meg.
-400x225.webp)
