– Hogyan telt önöknél az elmúlt pár hónap, és hogyan tudtak felkészülni az új évadra úgy, hogy lényegében semmi sem volt biztos?
– A március 11-e után történt események nagyban megváltoztatták az életünket. Miután lezártak mindent, természetesen mi sem tudtunk előadásokat tartani. Szerencsére vannak olyan technikai eszközeink, amelyekkel elkezdhettünk játszani ezekben az időkben. Különböző videó-anyagokat készítettünk, facebook-megjelenéseink voltak. Emellett természetesen működött a műhely, és folytak az előadások előkészületi munkái is. Most pedig igyekszünk egyrészt előadásokat adni a közönségnek, másrészt készíteni azokat az új előadásokat, amelyeket lehet. Ez sem egyszerű, mert például amit most próbálunk, azt egy Stuttgartban élő magyar hölgy fogja rendezni. Jelenleg az országba való bejutás viszonylag nehézkes, úgyhogy ő most éppen a kéthetes karanténját tölti Budapesten és a második tesztre készül. De itt lesz, és elkezdünk együtt dolgozni. Budapestről érkezik két színművész is hozzánk, a Színművészeti Egyetem hallgatói. Nyilván figyelni kell egymásra és a higiéniára is.
– Az elmúlt hónapokban igazgatóként hogyan tudta fenntartani a kollégái motiváltságát? Pont a szombati rendezvényen hangzott el, hogy a közönséggel való élő kapcsolat nélkül, a visszajelzések, visszacsatolások nélkül nagyon nehéz a bábszínészeknek is.
– A színészeknek, a színházban dolgozóknak nagy része jó értelemben véve exhibicionista. De ez természetes is, hiszen azért lettek színészek, azért lettek színházban dolgozó emberek, hogy azt csinálják, amit ott szeretnek. Ehhez pedig kell a közönség. A kérdésre visszatérve: nem kellett a kollégáimba lelket öntenem. Március 11-e után másfél-két hetet töltöttünk otthon. Már akkor kezdték mondani, hogy mindenáron vissza akarnak jönni, és szeretnének dolgozni. Belegondoltam, hogy ez nyilván problémákat vethet fel, de aztán nem problémáztunk, inkább dolgoztunk. Senkinek nem volt olyan jellegű problémája, hogy ő nem szeretne dolgozni, mert fél attól, hogy megbetegszik. Nyilván ez visz tovább minket. És természetesen az is, hogy figyelünk egymásra, igyekszünk mindent megbeszélni. Nagyon kevesen vagyunk, úgyhogy ez viszonylag jól működik, eléggé családias a hangulat. Tudjuk, hogy a másiknak éppen mi a gondja, milyenek a mindennapjai. Szerencsés helyzetben vagyunk emiatt.
– Szombaton elérkezett az a pont, amikor végre ismét találkozhattak a közönséggel, és meghirdethették az új évad programjait is. Miért volt fontos az, hogy szabadtéren, ingyeneset tartsák meg ezt az előadást?
– Több dolog miatt is. Mi arra termettünk, hogy a nézővel való kapcsolatunkat fenntartsuk. A másik dolog pedig teljesen prózai. Nem tudjuk, hogy meddig fog tartani ez a fajta szabadság. A jelenlegi helyzetben nem tudjuk, hogy még meddig játszhatunk. Minél többet kell most megmutatnunk magunkból ahhoz, hogy az esetleges későbbi lezárások utánig ez egy töltést adjon. Természetesen nagyon nagy várakozással tekintünk a jövőbe, rengeteg olyan előadást készítettünk elő, ami érdekelheti a közönséget, és nyilván minket is. Az adott munka rendkívül inspiráló, úgyhogy ezért is léptünk az évadnyitókor így a közönség elé.
– A 2020/21-es évad előadásait hogyan állították össze úgy, hogy abban a legeslegkisebbektől a nagyokig mindenki megtalálja a kedvére valót?
– Minden évben hosszas az előkészítés, sőt, van olyan produkció, ami 2-3 évvel korábban kezdődik el, még mielőtt bekerülne egy évadba. Folyamatosan beszélgetünk a színészekkel, rendezőkkel, dramaturgokkal, írókkal, akik különböző dolgokat ajánlanak. Igyekszünk egy évadban úgy összerakni egymás mellé ezeket az előadásokat, hogy az mindenkinek jó legyen. Természetes, hogy legyen benne olyan, ami klasszikus témát dolgoz fel, olyan, ami modern színházi formával dolgozik. Azt a változatosságot igyekszünk megmutatni, ami minket is érdekel, foglalkoztat. Lesz egy felnőtt előadássorozat is, ami számunkra újdonság. Mi nyilván rengeteg ilyen előadást ismerünk, látunk, hallunk, de eddig nem emeltük be az évadunkba. Most pályázatok kapcsán sikerült egy ilyet is elindítani. Öt olyan előadást hívtunk meg erre az évre, ami kifejezetten felnőtteknek szól, de nyilván már középiskolások is megnézhetik. A környezetvédelemtől, Lugosi Béla életén keresztül benne van Ibsen "Nórája", és Lewis Carrolltól az "Alice Csodaországban" is. Sok esetben az előadók Győrből, Pécsről, Szegedről, Budapestről jönnek. Zömmel ők is gyerekeknek játszanak, de természetes, hogy felnőtteknek is szeretnének alkotni. Nagyon érdekes, nagyon széles a paletta. Például ott van a mi Csortán Zsókánk egyik rendezése, amit most mutattunk be tavasszal, a Senki madara című, Szabó T. Anna által írt előadás, ami nagyon szép. A bemutatót láthatták a nézők youtube-on keresztül, de ezt itt majd élőben is láthatják. Az első előadás október 24-én lesz. Hogy melyik, azt még pontosan nem tudom megmondani, mert folyamatosan változás van. Most a bábszínházak és a színházak gyakorlatilag napról napra újraterveznek. Így az ott dolgozó, felnőtt előadásokat alkotó művészek is. Borzasztóan nehéz összeegyeztetni, hogy éppen mikor, ki jön. Abban biztosak vagyunk, hogy október 24-én fogunk tartani egy előadást.
– Valljuk be, nagyon sokunkban ott van egy korlát, hogy a bábszínház gyerekeknek szól. Nyilván kell hozzá egy nyitottság, de mi az, amivel beinvitálná a felnőtteket a nekik szóló bábelőadásokra?
– Visszakérdeznék. Például egy szobrászművésznek a kiállítását nem ciki megnézni? Egy festőművésznek a kiállítását nem ciki megnézni? Egy zongoraművész koncertjét nem ciki megnézni? Azt gondolom, a bábszínház nem azért bábszínház, mert csak gyerekek járnak oda. Hanem azért, mert ez egy gondolkodási forma, egy művészeti ágazat. Nemcsak gyerekeknek szól. Természetesen, mint ahogy minden másban is, van felnőtt és gyerek verzió. Akinek az érdeklődése megvan erre, az jöjjön el. Nagyon sok olyan apukát láttam például, akiket szinte "belökdöstem", hogy na, menj be nyugodtan. Aztán úgy jött ki, hogy ő soha többet nem akar máshova menni, és a mai napig visszajár. A bábszínház egy különálló művészeti ág, és nagyon sok érdekes dolog van benne. Volt most a 70 éves évforduló kapcsán egypár olyan felnőtt előadás, ahol ezt megtapasztalhatták. Sokan úgy álltak föl, könnyes szemekkel, libabőrösen, hogy igenis ez érdekes, érdemes lenne ezzel foglalkozni.
– 2021-ben a tervek szerint ismét lesz bábfesztivál és Bábos Drámaíró Verseny is. Most még elég bizonytalan minden, de lassan mégis el kell kezdeni ezek tervezését.
– A Bábos Drámaíró Verseny március végén, április elején szokott lenni. Itt egyszerű dolgunk van, mert azokat az alkotókat keressük meg, akik idén jöttek volna. Megállapodás született az összes alkotóval, hogy ugyanazt a koncepciót, amit kitaláltunk, átvisszük a következő évre. A Nemzetközi Bábfesztiválra sikerült egy pályázatot elnyernünk, így annak a teljes költségvetése megvan. Elindult egy olyan szervezési munka, ami a kapcsolattartáson túl most már kezdi megerősíteni az előadások meghívását is. Borzasztó nehéz, mert a vírushelyzet nem kedvez egy ilyen jellegű dolognak. Nemzetközi fesztiválról lévén szó, nagyon sok olyan külföldi résztvevője lenne, aki jelen pillanatban be sem tudna utazni. De reméljük, hogy ez addigra változni fog. Görögországtól Spanyolországig, az Amerikai Egyesült Államoktól Ukrajnáig vannak különböző jelentkezők. Nyilván majd összeáll, hogy ki tudja vállalni. Ez még hosszas folyamat lesz, de lassacskán elindul a szervezés.
– Most milyen korosztálynak kínálnak bérleteket?
– 0 évestől 12 éves korig gyakorlatilag mindenkit várunk a gyerekelőadásokra. Most megnehezíti a helyzetet, hogy a pedagógusok nem hozhatják ki az általános iskolákból a gyerekeket. Az óvodások természetesen ugyanúgy jöhetnek, ahogy eddig, és mi is megyünk hozzájuk. Megmaradnak a babaszínház előadások, újak is készülnek. Illetve a meglévőkből ajánlottunk föl bababérletbe előadásokat. Ezek mellé jönnek majd a felnőtteknek szóló előadások.
– Az új évadban mivel várják a gyerekeket és a szülőket?
– Október 10-ére tervezzük a Pán Péter című előadásunk bemutatóját, ennek most vannak az első olvasópróbái. A rendező, ahogy említettem, karanténban van, ő egy Zoom-os kapcsolaton keresztül beszélget a résztvevőkkel. Ez gyakorlatilag egy modern színházi elképzelés a Pán Péterből, tehát senki ne várja majd a klasszikus Disney-mesét. Lázár Helga egy modern rendező. Aki ismeri valamelyest a német vonulatát a mai színházi rendezői vonalnak, az nagyjából sejtheti, hogy mi lesz. Csak annyit mondok, hogy a díszlet például egy hatalmas, 8 köbméteres plexi kocka, ami tele lesz plüssállatokkal. Ezúton is kérem a kedves nézőket, hogy küldjenek még plüssállatokat, mert még mindig várjuk őket. A 8 köbméter nagyon-nagyon sok. Ha ezt elképzeli valaki, ezt a plüssállatokkal telelévő kockát, akkor ugye el tudja gondolni, hogy mifelé visz. Egy nagyon érdekes koncepció, és egy nagyon jó játék lesz. Utána októberben mutatjuk be és novemberben fogjuk játszani a „Jaj, de jó itt mindenütt!” című előadásunkat. Ezt már sokan láthatták, ez egy felújítás. Kismackó és Kistigris kalandozásai Panamában. Keresik Panamát, mint a lehetőségek országát. De aztán rájönnek, hogy végül is az itt van, ahol mi vagyunk. Ezt sokféleképpen lehet érteni. Lesz a „Bagoly, aki félt a sötétben” című előadásunk. Ez egy abszolút klasszikus kisjáték. Természetesen a félelmekre alapuló kérdéskört veti föl. És lesz még egy előadás, az „Állatok farsangja”, ami Saint-Saëns zenéjére épül, de nagyon sok mindennel ki lesz egészítve. Óriásbábokkal, nagy, érdekes látványvilággal. Ezeket nagyon várjuk.
– Azok, akik szeretnének ellátogatni az előadásokra, hol tudnak tájékozódni?
– A Békéscsabai Napsugár Bábszínház honlapján. Itt gyakorlatilag mindent megtalálnak. A jegyelővétel nálunk előrendeléssel működik, tehát nem kell kontaktust teremteni. Gyakorlatilag az előadás előtt kapja meg csak a jegyét a néző. Mindenféle kérdéssel kéréssel fordulhatnak hozzánk akár a honlapon keresztül, a megadott e-mail címeken, akár a Facebookon keresztül.
