A fesztivált követően a csabai bábszínház temploma csak kívülről aluszik. Folyosóin továbbra is nagy a sürgés-forgás. David Zuazola is épp a műhelyben kreatívkodik. Vele Lenkefi Zoltán igazgató segítségével beszélgetek. A kissé szabados interjú olykor hárompólusú lesz, mivel a szinkrontolmács is a párbeszéd szereplőjévé válik.
Elmesélik, Zuazola szülei Santiago de Chilében élnek; fiúk az ottani színművészeti egyetemre járt, és bő 20 éve jelentkezett át a barcelonai színművészetire, később a madridi testvérintézménybe. A spanyol főváros egyetemén találkozott Jordi Bertrannal, a fantasztikus bábossal, aki a mai napig gyártja az előadásokat.
David Zuazola és Lenkefi Zoltán – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Tulajdonképpen ő preferálta, hogy David foglalkozzon ezzel a műfajjal, aki gyerekkorában sosem látott bábszínházat, mert elsősorban gitáros volt. Először Bertran egyik darabjában muzsikált, és egyszer csak, úgymond megvilágosodva felismerte, hogy ebben a műfajban megannyi kreativitás van, úgyhogy szakmát váltott.
Némi időt ugorva Zoltán elmondja, egyikőjük sem emlékszik, hogy ki, kit keresett meg. „Valószínűleg valamelyik korábbi fesztiválunkra küldött egy jelentkezést, amire minden bizonnyal későn reagáltam, így már nem tudott eljönni – jegyzi meg. – Majd a következőn, a 2019-esen már itt volt, és a három évvel ezelőttin és a mostanin is.”
Kérdésemre, hogy továbbra is Spanyolországban él-e?, David elmondja, Barcelonában, Olaszországban, Lengyelországban. – Békéscsabára nem költözöl? – Jó ötlet – válaszolja.
A fesztiválon az egyik produkciója a The walker volt; az előadás valójában egy migrációra kényszerült emberről szól, aki megpróbál több európai országban beilleszkedni.
Zoli és Zuazoli – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Akkor született a gondolat – fűzi hozzá David, persze Zoltán hangján –, amikor úgy 10 éve, a szíriai háborúból elkezdtek menekülni az emberek. És amikor megérkeztek Európába, hamar kiderült, hogy nem olyan fogadtatásban részesültek, ahogy azt azelőtt elképzelték.
David a darabot egyedül játssza; egyszerű mechanikákat használ, és újrahasznosított anyagokból dolgozik.
Vajon jó az, hogy manapság inkább színészek vagytok mint bábosok? – kérdésemre Zoltán azt mondja, „David úgy dolgozik a bábbal, mintha a teste szereves része lenne, és színészként úgy viselkedik, mintha nem lenne ott a színpadon. Azonfelül bizonyos dolgokra/jelekre ő is reagál. Például van egy fekete hajpántja, amit, ha a szemére lehúz, tudjuk, azt üzeni, hogy ő is ott van. De többségében a tárgyak a saját testének a meghosszabbításai.”
– Mi a játék kiteljesedése? – A végén lelövik, és a főszereplőt nem fogadják be se a pokolba, se mennybe, mert ő mégis csak egy migráns. Majd visszakerül az életbe, és olyan robottá, illetve általános emberré válik, mint a többi – válaszolja Lenkefi Zoltán.
