A békéscsabai lakosság szeme előtt zajlott az elmúlt hónapokba a város emblematikus épületének, az Evangélikus Nagytemplomnak a felújítása. A beruházás befejeződött, október 13-án újraszentelik a templomot, és átadják a Hunyadi térnél az egykori magtárból kialakított ifjúsági centrumot is. A munkálatokról és az ünnepi alkalomról a 7. Tv Aktuális című műsorában Kutyej Pál igazgató lelkésszel Zámbori Eszter műsorvezető beszélgetett.
– Elevenítsük fel néhány mondatban a templom történetét.
– Tulajdonképpen a nagytemplom története nem is a nagytemplommal kezdődik, ha lehet ilyen furcsán fogalmazni, hiszen sok minden 1718-ban, 300 esztendővel ezelőtt, Csaba újratelepítésével kezdődött. Az 1718-as év volt az, amikor megérkeztek a felvidéki telepesek, szlovák telepesek, akik magukkal hozták a hitüket, azt a vallást, azt az alapot, amit aztán az évszázadok folyamán megéltek, magukévá tettek, és ami meghatározta az ő egész életüket. Békéscsaba történetének is nagyon jelentős eseménye volt az ő megérkezésük. 1718-ban az idetelepülők első dolga az volt, hogy egy templomot kezdtek építeni. Hónuk alatt a Tranoscius-szal, a szlovák énekeskönyvvel érkeztek – ez adta nekik az egyik olyan pillért, amiben ők gondolkodtak, amivel éltek. A gyülekezet az évtizedek, évszázadok folyamán kinőtte a kistemplomot, és gondolkodtak annak bővítésén. Oldalhajót építettek hozzá, tornyot kapott a templom, majd eljutottak oda, hogy így kis kicsinek tűnt, ezt is kinőtték, és elkezdtek azon gondolkodni, hogy egy másik, nagyobb templomot építenének a mai kistemplom helyén. Azonban a presbitérium úgy határozott, hogy templomot nem bontunk le, ráadásul az is felmerült, hogy addig hol tartanák meg az istentiszteleteket, amíg nem épül föl az új nagytemplom. Így aztán a szembelévő telkeket felvásárolták, és elkezdődött a nagytemplom építése, ami 1824-re valósult meg, sok-sok akadállyal. A Napóleoni háborúk miatt devalválódott a pénzük, elvesztették az összes értéküket, megállt az építkezés, de aztán új lelkesedéssel mégis sikerült felépíteni, és 1824-benm Péter-Pál napján felszentelhették az Evangélikus Nagytemplomot.
– Jelentős épületről van szó, amit már többször korszerűsítettek. Most mi utalt arra, hogy ideje ismét megújítani az épületet?
– Hála Istennek most nem egy olyan esemény adta a lökést számunkra, mint amit előtte ugye az ’78-as földrengés például, amikor megszakadt a kupola, és meg kellett erősíteni egy monolit betonszerkezettel. Nem volt ilyen katasztrófikus a helyzet a nagytemplomnál, de már látszott rajta, hogy az idő vasfoga megrágta ezt az épületet. Ráadásul vannak olyan technikai újítások, amelyeket több tíz évvel ezelőtt, vagy az építéskor nem lehetett volna megvalósítani. Ilyen például a falak megvágása. A 3,5 méteres falakat most már gyémántszálas eszközökkel meg tudják vágni, ami egy nagyon nagy vívmány a templom számára, ugyanis ezzel lezárjuk a víz felvezetődését a falakba. Azt mondták, hogyha szárazak maradnak ezek a téglafalak, – hiszen téglából épült ez a templom – akkor nagyon-nagyon sokáig jó, száraz térben lehetünk majd bent a templomban. Arról nem is beszélve, hogy a templom állaga sem fog romlani.
– Minek köszönhető, hogy el tudták végezni a felújítást? Hiszen annak idején, amikor épült, akkor Békéscsaba fogott össze.
– Olyan financiális támogatottság a gyülekezett részéről talán soha nem lesz az egyháznak, mint az építés idején volt. Ez egy monumentális építmény, saját erőből sohasem tudtuk volna felújítani. Éppen ezért kezdtünk el megoldásokat keresni arra, hogy milyen támogatással tudnánk megoldani. Sok-sok évbe került ugyan, de eljutottunk a megvalósításig, illetve először az ígéretig, hogy a kormány segít majd bennünket. Tavaly pedig ezt már látható formában is megjelenítették számunkra. Nagy öröm volt, amikor kiderült, hogy az állam támogatja a műemlék templom felújítást.
– A templom felújításával párhuzamosan kialakítottak egy ifjúsági teret is. Honnan jött az ötlet, hogy új funkciót kapjon a magtár épülete?
– Fontos visszanyúlni a múltba, de fontos a jövőbe tekintés is. Tisztelgés az ősök előtt is az, hogy egy ilyen nagy templomot felújítunk, és jövőbe tekintés az ifjúsági tér. Fontos, hogy kik lesznek azok a következő generációból, akik majd csatlakoznak hozzánk, csatlakoznak az evangélikus közösséghez. Erre vonatkozólag született az a kettős megállapodás, hogy a múltnak állítunk egy emléket, illetve a múltat gondozva újítjuk föl a nagytemplomot, és a jövőbe tekintve átalakítjuk a magtár épületét, hiszen arra már magtárként régóta nincsen szüksége az egyházközségnek. Az ott kialakított ifjúsági centrum egy kapocs lesz a gyülekezet és az iskola között. Így tervezzük. ott nem a gyülekezetben lesznek még a gyermekek, a fiatalok, és nem az iskolában, hanem a kettő között. Kötetlenebb formában tudnak így egy védett környezetben szórakozni, beszélgetni, kapcsolatokat építeni a fiatalok.
– Mit kell tudni az épületről? Hogyan alakították ki a teret, hiszen a magtárépület is egy jelentős régi épület volt.
– Az is egy műemlék épület. Ahhoz nagyon ragaszkodtam, hogy ez egy autentikus környezet legyen újra. Tehát hogy valamiképpen olyan legyen, mint amikor megépült. Természetesen azért a 21. század benne van, hiszen a technika itt is megjelenik a falakon belül. De azért próbáltunk arra hajazni, ahogyan kinézett annak idején. Levertük a vakolatot, nagyon féltünk, hogy milyen téglaburkolat van alatta, azt esetleg meg lehet-e menteni, és úgy szerettük volna, hogy a deszkaboltozat is látszódjon. A régi, hatalmas nagy gerendák köré épült tulajdonképpen az egész modernitás, de úgy, hogy ez vonzó legyen a fiatalok számára. Ez a kettősség megvolt benne, hogy műemlék ugyan, de azért legyen benne ez az új is, hogy a fiatalok érdeklődjenek utána.
– Fontos volt az is, hogy amikor elkészülnek a felújítások, akkor a nagytemplom környezete is kicsit megújuljon. Itt mi volt a cél, mire figyeltek oda?
– A kertnél kertépítő mérnököket vontunk be. Ők megállapították, hogy azok a fenyőfák, amelyek már több évtizede ott nőnek – pont találkoztam valamelyik nap egy idős nénivel, aki mondta, hogy amikor ő egészen fiatal volt, akkor kicsik voltak még ezek a fenyőfák – azok itt ezen a környéken, az Alföldnek ebben a régiójában tájidegenek. Ezért javasolták, hogy ezeket majd szedjük ki, és ugyanúgy, ahogyan a régi fényképeken látszik, a nagytemplom most is jobban érvényesüljön oldalról, elölről. Amikor erre nagyon-nagyon nehéz szível mondtunk igent, megállapították azt, hogy egy pár fenyő nagyon-nagyon dől kifelé, megtámadta őket egy bogár, tehát sajnos már nem lettek volna hosszú életűek. Pár egészséges fenyőt azért meghagytunk mementóként, jelként, hogy azért lássuk, hogy milyenek is voltak ezek a fenyők. Olyan növényekkel újítjuk meg a kertünket majd, amelyek itteniek növények. Fákat még annyira nem ültettünk, de a fű és a bokrok elültetése már megtörtént.
– Október 13-a nagyon fontos dátum lesz, hiszen újraszentelik a templomot. Mit kell tudni az ünnepi alkalomról? Hogyan fog zajlani ez a nap?
– Október 13-án, szombaton 11 órakor kezdődik maga az ünnepség. Itt is van egy kapcsolódási pontunk. Az új püspökünk Kondor Péter, aki békéscsabai lelkész volt, és innen költözött föl Budapestre, ő jön vissza az ünnepségre, és ő fogja felszentelni az ünnep folyamán a megújult nagytemplomot. Majd az ünnepséghez csatlakozóan átvonulunk a magtár épületéhez, és ezt az épületet is megáldjuk. Ezt követően pedig átvonulunk majd a gyülekezeti udvarunkba, az iskolai sportcsarnokhoz, és ott lesz egy állófogadásunk. Az egész eseménysorozatra – beleértve a fogadást is – mindenkit nagy szeretettel hívunk és várunk. Az eseményhez csatlakozva délután 3 órakor mutatjuk be azt a könyvet, amit a gyülekezet történetéről írtak kutatók, ami a gyülekezetünk életét mutatja be olvasmányos formában. Egy nagy terjedelmű műről van szó, a könyvet dr. Jároli József fogja majd nekünk bemutatni.
– Ahogy említette, már régóta szerették volna felújítani a templomot, és most sikerült megszerezni hozzá a forrást. Cél volt az is, hogy ha így alakult, akkor Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulójához kapcsolódjon majd az épület újjászentelése?
– Megmondom őszintén, hogy amikor elindítottuk ezt a projektet, akkor még bíztunk abban, hogy a reformáció 500 éves évfordulójára, tehát 2017-re be tudjuk majd fejezni, de ez nem így sikerült. A forrás megteremtésével, a közbeszerzéssel, a kivitelezéssel is sok idő ment el, a kivitelezés is sok idő ment el, így aztán kicsúsztunk az 500 éves évfordulóból, de hogy úgy mondja, „kapóra jött” az, hogy idén 300 éves a gyülekezet és most van a város újjátelepítésének 300. évfordulója. Így aztán ehhez csatlakozóan van most a felszentelési ünnepségsorozat.
– A 300. évfordulóhoz kapcsolódóan a nagytemplomban lesz október 26-27-én a 300 év 300 hang című koncert is.
– Október 27-én 18 órától lesz az előadás, de előtte való nap, tehát október 26-án 18 órától lesz a nyilvános főpróba, amelyre várják a város lakóit. Mivel még a nagytemplom befogadóképessége is véges, regisztrációs jegyeket lehet igényelni. A koncert után, mintegy bónuszként fényjátékot, fényfestést tervezünk az evangélikus templom homlokzatára. Ezt a terveink szerint október 26-án és 27-én is lesz a koncert után, és talán soha többet. Nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek, hogy jöjjön el ide a Luther utcába, nézze meg majd ezt a gyönyörű szép fényjátékot.
