– Lehet-e művészet nélkül élni? – kérdeztem a performance előtt Novák Attilát. – Kiválóan! – felelte, majd hozzáfűzte, ők mindezt azért csinálják, mert nem a végeredményre, hanem magára az útra van szükségük. (Az NSZK rövidítés a vezetéknevük kezdőbetűiből lett kitalálva.)
Azon felül van még egy csavar velük kapcsolatban: ők a 3T Csoport. A T betű nem a komcsizmus kultúrpolitikájára (tiltott, tűrt, támogatott), és nem is a szintén a szocializmusban futott, népszerű tévéműsorra (Tízen Túliak Társasága) hajaz, hanem… Ők a lámpásként világító nemzet nagy napszámosai, azaz a három tanárember.
(A Kukár-Novák-Szuhaj hármasfogat – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Veres Kriszta, a Meseház vezetője köszöntőjét követően Novák Attila fia, Novák Márk emelte a magaslatokba a góré előtt, a kitörésre váró három ember életét, munkásságát. Nem mellesleg Márk az elmúlt húsz évben minden 3T kiállításon, performance-on, történésen részt vett, mondhatni beleszületett, az NSZK-ba (vagy inkább az NDK-ba).
– Gyuri a mélyebb mondanivalókért, Pisti a vizuális tartalmakért felel, édesapám a totem és az őserő képviselője – mondta. – Ebben a komplexitásban a rendszer és a káosz, illetve a káosz és a rendszer különböző arányokban találkozik, de a végén mindig egy csodálatos harmóniába torkollik a produkció.
(Égi tárlat a kamrában – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Ezúttal a 3T-sek sarlóval búzát arattak, majd kézzel lemorzsolták a termést – egy olyan zenére, aminek sohasem volt vége (csak a következő fellépő, a Macskin Dávid Trió beállásánál kapcsolták ki a magnót). Az előadás után a ház foglalkoztatótermében megnyílt a kamrakiállítás.
– Nagyon sokat jártunk egri, gyöngyösi, szentendrei performance-ekre – mesélte Kukár Pisti. – Nemegyszer úgy, hogy még délelőtt tanítottunk, és egykor már indultunk Egerbe. Általában ezeken az utakon állt össze a kép: „Ide állj, ne ide, oda!”.
Galéria
A két produkció közti fél óra alatt, Macskin Dávidék koncertjére szép lassan megtelt a Meseház udvara.
Az első kompozícióban a muzsikusok Bartók tiszteletére, a Kis kece lányom című népdal motívumaira improvizáltak. – Van a városban egy csodálatos középiskola, ahol tanultam, amely Bartók Béla nevét viseli – jegyezte meg Dávid.
A trió a koncert folyamán elektropopos-népi zenés-jazzes eklektikus galaxisba vezette a közönséget. S ahogy fentebb írtam, Dávid a klasszikus zene, míg Sárosi Áron (basszusgitár, basszus-szintetizátor) és Telek Attila (dobok) jazz kozmoszából érkezett.
A hangversenyen körülbelül száz ember és négy kutya rótta le tiszteletét.
