– Mi a különbség a depresszió és a téli depresszió között?
– A legnagyobb különbség az, hogy a depressziónál, súlyos depressziónál sokkal inkább befolyásolja az egyén életvezetését a hangulati zavar. Téli depresszió mellett általában az érintett személy ellátja a mindennapi teendőit, el tud járni munkába, ellátja a családját is, alapvetően funkcionál. Az egyén önmagával kapcsolatos rossz gondolatai is gyakran elmaradnak téli depresszió esetén. Ez a lakosság 10-12 százalékának esetében fordul elő. Eleinte azt gondolták, hogy az egész év fáradtsága, jelenik meg ilyen formában az emberen, és a kimerültség, az energiátlanság okozza téli rosszkedvet. Később rájöttek, a fénynek nagy szerepe van az emberek pszichés működésében. Felmérték, hogy a skandináv országokban – ahol nagyon sokszor hiányzik a napfény – és a trópusi országokban mennyire jellemző ez a szezonális téli depresszió. Rájöttek, hogy a trópusi országokban szinte meg sem jelenik. Viszont a skandináv országokban az emberek 20-25 százalékánál okoz gondot a fény hiánya miatt megjelenő téli depresszió.
– Mennyire kell komolyan venni ezt a betegséget?
– Komolyan kell venni, hiszen a rosszkedv, a kimerültség, a mindennapi energiahiány rossz érzést kelt az emberben, és hatással van minden szinten az egyén pszichés működésére. Éppen ezért oda kell figyelni arra, hogy minél többet legyünk kint a szabadlevegőn. Hatékony problémakezelés, ha az ember telente mozog, sétál, sportol, és odafigyel magára. Azt szokták mondani, hogy a téli depressziónak a velejárója az, hogy a boldogsághormon csökken, a kimerültség hormonja pedig növekszik. Ezt kell kezelnünk olyan tevékenységekkel, ami örömet okoz számunkra.
– Nem tűnik ellentmondásnak, hogy fáradtság ellen mozogjunk?
– Valóban úgy tűnhet, azonban bele kell gondolni abba, hogy a sport maga boldogsághormont termel, és ez pótolja a napfény hiányából adódó szerotonin hormon hiányt. Tehát tulajdonképpen mozgással „termeljük” meg azt az érzést, amire szükségünk van olyankor, amikor nincs napfény.
– Ha már a boldogsághormonról beszélünk, a csokoládé is boldogsághormont tartalmaz.
– Bizony. A csokoládé emeli a szerotonin hormon szintjét, de azt csak mértékkel szabad fogyasztani. Egy jóízű csokoládé gyakran sok mindent pótolhat
– Honnan ismerheti fel valaki, hogy esetleg téli depresszióban szenved? Sokszor azt gondoljuk, hogy csak kicsit fáradtabbak vagyunk.
– Éles határt nem lehet elkülöníteni. Ha az egyén nagyon kedvetlennek érzi magát, hetekig kimerült, nehezebben szánja rá magát az eddig megszokott tevékenységekre, akkor azt lehet mondani, hogy elérte a téli depresszió szintjét. Illetve a szociális kapcsolatok során is kaphat visszajelzést, ha elpanaszolja, elmondja a nehézségeit. A szociális kapcsolatok jelezhetnek, hogy ez esetleg több annál, mint ami a megszokott. Téli depressziónál nagyon fontos, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal, hogyha úgy érezzük, hogy beszűkülünk, elmagányosodunk, akkor fel kell venni a kapcsolatot másokkal. Szomszéddal, rokonsággal, barátokkal. Érdemes akár egy telekommunikációs eszközön keresztül is elpanaszolni a problémáinkat.
– Főként hogy itt van a karácsony, és ilyenkor amúgy is a családtagjainkkal, szeretteinkkel felvesszük a kapcsolatot.
– Igen, nagyon fontos, hogy karácsonykor ápoljuk a meglévő kapcsolatainkat, és hogy másoknak is örömet okozzunk azzal, hogy fölhívjuk, beszélgetünk egymással. A karácsony erről szól. A családról, az együttlétről, a harmóniáról, a beszélgetésekről, a jóízű étkezésekről, a vacsorákról. Ez nagyon fontos lenne. Ha nem sikerül találkozni a másikkal, akkor fel kell hívni, hogy beszélgessünk.
– Említette, hogy a depresszió következtében a személyes szociális kapcsolatok is beszűkülhetnek. Miért fokozódik ünnepekkor, vagy karácsonykor a magányosság érzése?
– Alapvetően évszázadok óta úgy éljük meg ezt a keresztény ünnepet úgy, hogy együtt vagyunk. A szimbólumok, amik körbeveszik a karácsonyt, az ajándékozás például, arról szól, hogy találkozunk a szeretteinkkel. Ez beleivódott az emberek gondolkodásába. Ha valaki egyedül van, és elmaradnak a karácsonyi köszöntések, az ajándékok, az együttlétek, akkor azt érzi, hogy valami nincs rendben körülötte. Ezért nagyon fontos, hogy azokat az embereket is megkeressük, akikről tudjuk, hogy esetleg kevesebb kapcsolatuk van a mindennapokban. Ezt megszoktuk az elmúlt évtizedekben is. Most a koronavírus idején ezek a kapcsolatok ritkulhatnak, de oda kell figyelnünk a másikra.
– Az online kapcsolattartás, videohívások mennyire tudják pótolni a személyes találkozásokat?
– Valamennyire tudják, pszichológiai értelemben is javasolt, hogy online lépjünk egymással kapcsolatba. Nem mindent tud persze pótolni, de mégiscsak kapcsolatban vagyunk egymással, halljuk a másik hangját, látjuk a másik arcát. Ez a felnőtteknek is fontos, nemcsak a gyerekeknek. Sok mindent pótol, de a személyes találkozást teljes egészében nem.
– A koronavírus miatti korlátozások hetek, hónapok óta tartanak. Vannak olyanok, akik hosszabb időre karanténba kerülnek, vagy egyedül élnek, és most nem tudnak emberek közé menni. Nekik mit tud tanácsolni?
– Ezt az időszakot úgy is el lehet tölteni, hogy az ember többet foglalkozik magával. Olyan könyveket, filmeket vesz elő, amelyeket addig nem. Persze a személyes kapcsolatokat nem lehet pótolni könyvekkel, szabadidős tevékenységekkel. Érdemes azon elgondolkodni, hogyan tudna mégis kimozdulni, és persze nekik is ott vannak a telekommunikációs eszközök. Hosszabb távon izolálódni, elmagányosodni nem javasolt. Hiszen az növeli a depresszió veszélyét, a szorongásokat. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az egyedüllét szorongást idéz elő, pánikot eredményezhet, és ezt meg kell előzni személyes kapcsolatok felvételével.
