Konyhai jelenetek, nemcsak a vásznon – az étel sok emberhez nyithat ajtót

A Godot Kortárs Művészeti Intézet hozta létre a G.I.C.A. Katalizátor Díj képzőművészeket támogató elismerését azért, hogy a 35. életévüket betöltött, hazai kortárs képzőművészeket támogassa. A díjat Fajgerné Dudás Andrea is átvehette.

A mostani cikk nem egy Békés vármegyei kötődésű művészt szólaltat meg. Hogy mégis mi a kapocs egy Gyöngyösön élő és alkotó képzőművész és egy békéscsabai szerkesztő között? Tömör válaszom erre: a téma. Kultúrával és gasztronómiával foglalkozó szerkesztő-riporterként határozott célkitűzésem, hogy recepteket kutassak, publikáljak és magamat ajánljam fel „hírközlő-hídként” az alkotóvilág és az olvasó között. Szeretnék jó érzést kelteni az emberekben, és kizökkenteni a mindennapi életből azt, aki a behiren böngészik.

Fajgerné Dudás Andreára némi kutatás útján találtam rá. Nagy szerencsémnek tartom, hogy munkája révén megismerhettem őt és a gondolatait. Ő két szeretett témámat: a gasztronómiát és a képzőművészetet ötvözi. A festőművésszel egy korábban rendezett, A háziasszony katalizátora című kiállításáról beszélgettünk. 

 

Fotó: Simon Zsuzsi

 

Az alkotó műveinek az ihletője a magánélete, az anyaság a házimunka, a konyhai tevékenységek. Beszélgetésünk során azt is elárulta, hogy A háziasszony katalizátora című kiállítással a láthatatlan munkát végzőkre hívta fel elsősorban a figyelmet. Fő motívumrendszerként megjelenik nála a minden háztartásban előforduló konyharuha, amelyet hatalmas festményekké lényegít át.

– A kiállítás témája a katalizátor volt. Régóta gondolkoztam már azon, hogy a Trabantot is érdemes lenne alkalmazni a művészetemben, ami az elhasznált konyharuhára asszociál. Mivel a Trabantokból hiányzik a katalizátor, ez egy tökéletes szójáték is volt a díjra – fogalmazott a művész.   

 

Fotó: Simon Zsuzsi

 

Figurális festészet

 

– A figurális festészetet képviselem, ami absztrakt festészetté vált ebben a témában. Két része volt, az elhasznált konyharuha, ami folyamatosan roncsolódik, lyukas, foltok maradnak rajta. Ilyenek a magyar Trabantok is, amelyeket sokszor nők vezettek, és bevásárlásra használtak a '80-as években – tette hozzá.

Ehhez a gondolatmenethez készültek a nagy festmények, amelyek konyharuhákat jelenítenek meg. A geometrikus festészet és a gesztusfestészet találkozott ezekben. 

– Az absztrakt expresszionizmussá alakult, hiszen a takarítás motívumaival festődött, geometrikus absztrakt vonalrendszerrel. Ez a geometrikus rácsrendszere – mondta.

Azt is kifejtette, hogy egy újabb szimbólum jelenik meg festői gondolkodásában, ami nem más, mint a rács, ami megint egy újabb asszociáció, mint ahogyan az is, hogy „a nőnek a konyhában van a helye”.

Fajgerné Dudás Andrea elmondta: a takarítást festékkel végezte, hogy láthatóvá tegye a láthatatlan munkát. Ultramarin kéket használt, amelynek két oka volt. Az egyik az, hogy ez a legdrágább szín a művészetek kezdetet óta, amelyet eredetileg a lazurit nevű kőzet finomszemcsés őrleményéből állítottak elő. Ez a festék olyan drága volt, mint az arany, ezért ritkán volt használatos. Ő így magasztalta fel a takarítást, mint láthatatlan munkát. Mindemellett az Yves Klein-kékre is reflektál, amely hasonlít az ultramarin kékhez. Az Yves Klein kékkel leginkább női testeket festett be. Ezeket a testeket ecsetként kezelte, így nyert alkotásain női lenyomatokat, gesztusokat. Így e kék használata is egy reflexió, amellyel a művész azt üzeni, hogy az „én testem nem ecset, az én testem nem válik ecsetté”.

 

Fotó: Simon Zsuzsi

 

 

Főzés, ételek, konyha a művészetben

 

– Használom a főzést, és a konyha jelen van a művészetemben is.  Fontos téma, például a performanszokban, és természetesen fontos az is, hogy mi történik a konyhában – fogalmazott az alkotó.

A művészt arról is megkérdeztem, hogy miért foglal el központi helyet az alkotóművészetében az étel.  Nyomatékosította, az étel sok emberhez kaput nyithat meg.

– Szeretném, ha nagyon sok emberhez eljutna a gondolatom. Beleértve azokat az embereket is, akik nem mennek galériába, múzeumba. Az a tapasztalatom, hogy ezt a nehezen elérhető közeget, az evésen keresztül el tudom érni – mondta.

Az alkotó 2013-ban Bécsben művészeti ösztöndíjjal a Museum Quartier egyik műtermében lakott, ahol hetente kettő performanszt mutatott be valamilyen étellel. Beszámolt arról, hogy nagyon sokan odamentek az asztalához, ahol lehetett kóstolni, ám cserébe végignézték a munkáit is. Nézelődés közben elmondta, hogyan készült az étel és miről szól.

– Miután elmondtam, hogy mi miből készült, mindenki szabadon eldönthette, hogy elfogyasztja, vagy nem. Ez is megmozgatja az emberek komfortzónáját, elgondolkodhatunk azon, hogy az ételek hogyan készülnek, és kell-e ez nekem, avagy sem – mondta.

 

Galéria

További programok »

FEL