A három politikust a Kozma utcai börtön udvarán földelték el, hantjukat lomokkal takarták, később, 1961-ben pedig az Új Köztemető 301-es parcellájába temették, méltatlan módon, hamis névvel. Ez a gazzal benőtt parcella volt a megtorlás áldozatainak nyugvóhelye. A rendszerváltás kiemelt eseménye volt, amikor Nagy Imrét – halálának évfordulóján, 1989. június 16-án – a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában újratemették, majd 1989. július 6-án jogilag is rehabilitálták.
Nagy Sándor, a Nagy Imre Társaság Békéscsabai Csoportjának elnöke elmondta, hogy Nagy Imre eredendően moszkovita, kommunista volt, de a halál fenyegetése ellenére is kiállt a magyar nép mellett és sorsközösséget vállalt vele.
– Nagy Imre volt az a miniszterelnök, aki egy évtizeden belül két alkalommal is elfoglalhatta a miniszterelnöki széket, hiszen 1953-ban és 1956-ban is miniszterelnök lett. Egy élhető szocializmust akart kialakítani; miután lemondatták, sőt, még a pártból is kizárták, az emberek ezt akkor sem felejtették el – fogalmazott az elnök.
Szuromi Tímea, a BSZC Nemes Tihamér Technikum és Kollégium történelem szakos pedagógusa kiemelte, hogy a mártír miniszterelnök legnagyobb tette az volt, amikor kimondta: az ’56-os esemény nem ellenforradalom, hanem nemzeti forradalom volt.
– Kivégzése után nem nagyon lehetett 1956-ról beszélni, hiszen tabu volt a Kádár-korszakban. A rendszerváltás után vált jelentős személyiséggé, újra taníthattuk az eseményt és Nagy Imre tevékenységét is. A mártírhalált halt miniszterelnök emlékét a fiatalok szemében is fel kell emelni – fűzte hozzá a pedagógus.
A jelenlévők a megemlékezés végén koszorúkat és mécseseket helyeztek el a mártír miniszterelnök szobránál, leróva kegyeletüket Nagy Imre és mártírtársai előtt. A megemlékezésen közreműködött Szabó Ila Bonis-Bona díjas pedagógus és a Békéscsabai Városi Nyugdíjas Egyesület Csaba Népdalkör tagjai.
Galéria
