Nagy Imrét hazaárulásért és ellenforradalmi tevékenységért ítélte halálra a kommunista hatalom. A néhai miniszterelnökre és társainak kivégzésére, valamint a 32 évvel ezelőtti újratemetésükre a Nagy Imre Társaság (NIT) Békéscsabai Szervezete, az önkormányzat és a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége emlékezett meg koszorúzással.
– Nagy Imre munkássága szinte mindenki előtt ismert: egy olyan pillanatban vállalta fel az ország vezetését, amikor a forradalom kitört 1956. október 23-án és szükség volt egy helytálló, áldozatokat vállaló országvezetőre. Tudta, az életét kockáztathatja azzal, hogy a forradalom élére állt, de vállalta, irányította a magyar csapatokat és az országot. Ezt büntették meg akkor a kommunista diktatúrában. 63 évvel később Nagy Imre a helytállás és az áldozatvállalás példája – fogalmazott Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere.
1989. június 16-án Nagy Imrét és négy társát, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált és Szilágyi Józsefet a Hősök terén, a Műcsarnok lépcsőin ravatalozták fel. A hatodik koporsó a forradalom többi áldozatára emlékeztetett. Az egykori miniszterelnök és társainak újratemetése a magyar demokratikus átalakulás szimbólumává vált, hiszen innentől kezdve szabadon lehetett beszélni az 1956-os forradalom eseményeiről. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette Vida Ferenc bíró egykori ítéletét, ezzel büntetlennek mondva ki Nagy Imrét és társait.
– Véleményem szerint azért kellett meghalnia, mert nem mondott le a miniszterelnöki tisztségéről, vállalta a vértanúságot. A társaság jövőre lesz 30 éves és továbbb őrzi a miniszterelnök emlékét. Az első köztéri Nagy Imre-szobrot Békéscsabán állították fel, 1994. június 14-én lánya, Nagy Erzsébet jelenlétében – mondta Nagy Sándor, a NIT békéscsabai elnöke.
Galéria
