Kasik Ákos célja, hogy az Előre stabil kezdőjátékosa legyen – interjú

2021. május 21. 08:36 | Hidvégi Dávid

A Békéscsaba 1912 Előrénél cél, hogy minden szezonban beépítsenek legalább egy saját nevelésű játékost az első csapatba, erre az NB II-es fiatalszabály miatt is szükség van. Idén Kasik Ákos vált a kezdőcsapat tagjává, aki elsősorban a pálya baloldalán bevethető.

Kasik Ákos 2002. július 18-án született Szentesen, egy szarvasi család gyermekeként. Szarvason kezdte el rúgni a bőrt, majd 2015. januárjában leigazolta a Békéscsabai Utánpótlás Futball Club. A megyeszékhelyen ezután az UFC és az Előre fúziójával megalapították a labdarúgó akadémiát. A 18 esztendős védő eddigi legjobb eredményét az U14-es csapattal érte el, amellyel megnyerte az NB II-es bajnokságot. Ákossal a Hosszabbítás c. magazinban beszélgettem, ismertségünkre való tekintettel tegeződtünk.

 

 

– Mi vett rá arra, hogy futballozz? Mennyire volt nálatok családi hagyomány a labdarúgás?

– Bátyám kis kora óta focizik, már akkor is imádott kijárni a pályára. Néha én is kimentem vele és a barátaival kicsit mocorogni, de annyira nem izgatott a foci. Azután volt olyan időszak, amikor a kertben teljesen bezsongtam és folyamatosan labdázni akartam. A bátyám mindig jött segíteni, akkor tanultam meg cselezni, rúgni és passzolni. Egyszer-kétszer már a szülők jöttek szólni, hogy csendesebben kellene, mert lebontjuk az egész házat.

 

– Hogyan csatlakoztál a Szarvasi FC-hez?

– Bátyámon és az általános iskolámon keresztül. Az osztálytársaim már régebb óta fociztak, mindig kint voltunk a szabadban, így ők ajánlották, hogy menjek el a Szarvasi FC-hez. Néhány edzés után megtetszett a dolog és azt mondták, nyugodtan maradjak, ha szeretnék.

 

– Milyen eredményeid voltak Szarvason? Hogyan fedezett fel a békéscsabai akadémia?

– Szarvason 4 éves korom óta fociztam, de volt egy edzőm, akivel nem jöttem ki jól, ezért két évre abbahagytam a focit. Elmentem kajakozni, ahol szintén eléggé sikeres voltam. Hirtelen kaptam meghívást Békéscsabáról azzal kapcsolatban, hogy egy héten keresztül megnéznének próbajátékon, ami után szívesen látnának itt, ha megfelelek.

 

– Az évek alatt mennyit fejlődött az akadémia infrastruktúrája?

– Nagyon jól, kimondottan fejlődött a klub. Az utánpótlás központban mű és élő füves pályákat létesítettek. Ha jól tudom, most egy fedett műfüves pályát is szeretnének építeni.

 

 

– Milyen poszton kezdtél? A felnőtt csapatnál már balhétvédként számolnak veled.

– Szélső középpályás voltam. Balog Zsoltnak köszönhető, hogy most a balvédő pozícióban vagyok, mivel elég makacs játékos voltam és nem nagyon szerettem visszafutni védekezni. Ezt felfedezte és azt mondta: innentől kezdve balvédő leszel, hogy megtanulj védekezni. Azóta folyamatosan ezen a poszton játszok.

 

– Hogyan kerültél a felnőtt csapathoz? Preisinger Sándornál már alapember vagy, de többször is volt lehetőséged az együttessel készülni.

– Még U17-es voltam Marik Lászlónál, amikor Boér Gábor akkori vezetőedző és segítője, Makra Zsolt megnézte a Grosics Akadémia elleni mérkőzésünket. A meccs, másnap szóltak, hogy ezentúl nem a saját együttesemmel kell edzenem, hanem az első csapattal. Ugyan nehézkesen, de próbáltam felvenni a ritmust. Egy időszakban kicsit magam alatt voltam, mert nem minden jött össze úgy, ahogyan szerettem volna. Nagy váltás volt az első csapathoz felkerülni, de utána átkerültem Brlázs Gábor keze alá a második együtteshez, ahol egészen jól felvettem a ritmust. Később Schindler Szabolcs is kipróbált edzőmeccseken, ahol próbáltam jól teljesíteni, de Preisinger Sándornál ragadtam meg végül a nagyoknál.

 

– Mennyire volt fontos a pályafutásod szempontjából a Diósgyőr elleni Magyar Kupa mérkőzés? A korosztályod itt vált ismertté, hiszen a rengeteg koronavírus-fertőzött miatt ti kaptatok szerepet.

– Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam azt a hírt, hogy játszhatok a kupamérkőzésen. A korosztályos csapattársaim is azt mondták, hogy felemelő érzés, amiért köszönet jár a klubnak. Biztosan szerepet játszott abban, hogy itt lehetek, de az egész az eddigi pályafutásomnak köszönhető. Kezdve a gyerekkoromtól, hiszen folyamatosan a labdával foglalkozhattam.

 

(Fotó: Hidvégi Dávid/behir.hu)

 

– Bekerültél a kezdőcsapatba! Mennyire lesz nehéz megtartanod a pozíciódat? Posztriválisod a rutinos Mészáros Márk. Hogyan látod a helyzeted?

Mészáros Márk kimondottan jó és nagyon rutinos játékos, van, hogy az edzéseken is segít nekem. Nincs semmilyen rivalizálás közöttünk. Sok tanáccsal lát el a védekezés szempontjából, ha esetleg valamit rosszul csinálok. Nyilván féltem a pozíciómat, ő most hosszú sérüléssel bajlódik. Nem tudom ennek köszönhető-e az, hogy kezdőjátékos vagyok, de ha vissza is tér, akkor szeretném megtartani a helyemet.

 

– Milyen célokat tűzöl ki a következő idényekben? Mennyire célod, hogy először Békéscsabán válj stabil NB II-es játékossá?

– Mindenféleképpen Békéscsabán szeretnék minél több meccset pályára lépni az NB II-ben. Ha esteleg kapok egy nagyobb felkerését NB I-ből, netán külföldről, akkor szívesen élnék a lehetőséggel, de egyelőre csak az Előrével számolok.

 

– Mennyire lenne felemelő érzés, ha a Békéscsaba feljutna az első osztályba?

– Nagyon jó érzés lenne, ha esetleg a Békéscsaba NB I-ben tudna szerepelni. Kimondottan jó lenne.

További programok »

FEL