– A rendezői elképzelés, illetve a színészek karaktere milyen mértékben befolyásolja a próbafolyamatot?
– Nekem mindenképpen nagy segítség az, ha a rendező instrukciókkal segíti a munkámat, hiszen ezáltal könnyebben találom meg azt a karaktert, akit a színpadon később láthatnak majd a nézők. Volt már példa arra, hogy elképzeltem a figurát, és a próbák alatt derült ki, hogy teljesen más irányba kell haladnom. A másik oldalról megvilágítva, nagyon sokszor volt olyan, hogy homlokegyenesen más karaktert kellett megformálnom, mint az én egyéniségem. De ebben ez a jó, mert ez egy így kihívás.
– A nézőtérről nézve különlegesek az anyagok, jellegzetes a színvilág, a jelmezek és a ruhák szabása. Ritka az egyedi és kifejezetten az adott célra tervezett, varrt jelmez, amikor nem meglévő darabokból válogatják össze a ruhákat. Mit gondolsz a spórolás, vagy inkább a tudatos felhasználás nem veti vissza a látvány lehetőségeit?
– A tervezőink, beleértve a vendég művészalkotókat is, nemcsak tehetségesek, hanem nagyon kreatívak, sokoldalúak, illetve praktikusak is. Nem egyszer fordult elő, hogy fillérekből, és a már meglévő dolgainkból hoztak létre olyan látványvilágot, ami előtt elismeréssel adózhatunk. Azt gondolom ez egy ügyes megoldás, ha igénybe vesszük a raktáraink felszerelését. Viszont vannak esetek, amikor teljesen az adott darabra kell egyedi jelmezt készíteni, így ez nem megkerülhető.
– Fordult-e már elő olyan, hogy a kollégáid körében nézeteltérés nehezítette a próbafolyamatot?
– Örömmel tölt el, hogy a mi társulatunk nagyon fegyelmezett, és ritkán fordul elő olyan eset, amikor két, különböző gondolkodású kolléga egymásnak feszülne. Persze kisebb nézeteltérésre volt már példa, amit az adott darab rendezőjének a hozzáállása is tudott enyhíteni. Arra gondolok, hogy amikor próba közben üti fel a fejét valamilyen személyes ellentét, akkor a rendező mondhatja azt, hogy szünet, és vagy együtt beszélik meg a problémát hárman, vagy a két kolléga vonul félre, és egy kávé mellett jól átrágják a dolgokat. Úgy gondolom, hogy más beszélgetésébe, vitájába beleszólni nem lehet, hiszen ez nem túl etikus. Viszont mindenre megoldás az értő kommunikáció, és a megfelelő párbeszéd, oda kell figyelnünk egymásra.
– Hogyan készülsz az egyes munkákra?
– Amikor megtudom, hogy egy darabban kaptam egy szerepet, már az olvasópróba előtt átrágom otthon a szerepem, aztán megtanulom a szöveget, mert nem nagyon szeretek szövegkönyvvel próbálni. Természetesen azt is megértem, ha valaki szövegkönyvvel próbál, nem vagyunk egyformák.
– A rendező elképzelése a mérvadó, mert a darabért ő felel. Ehhez jönnek a tervezők által javasolt vizuális megoldások. Volt-e már arra példa, hogy pont a tervező gondolatisága változtatott az eredeti színházi manifesztáción?
– Minden előadás kezdete előtt van egy tervelfogadás. Legyen szó díszlet-, vagy jelmeztervről. Nem egyszer fordult már elő az, hogy elfogadták a terveket, de a próbák során kibontakozott egy teljesen más irány. Ilyenkor a díszletet az adott helyzetre, a jelmezt pedig az adott karakterre kellett változtatni. Viszont, ahogy említetted, olyan is volt, hogy a rendező rábólintott a tervre, ami nagyon más volt az ő eredeti elképzeléséhez képest. Kétirányú utca ez, a próbafolyamat alatt mindig változhatnak a dolgok. Úgy kell elképzelni mint egy felfedező utat, amely során több útra is ráléphetünk, és majd a végén tudjuk meg melyik lesz a jó.
– Jobban meg tudjátok ismerni egymást a darabok által?
– Persze. A színpadon egy karaktert játszunk. Teljesen más személyt mutatunk be, mint amik mi vagyunk. De mindenkit megismerhetünk a játék által, az adott kolléga gondolkodását és viszonyulását egy-egy szituációhoz, párbeszédhez, embertípushoz.
