A feljegyzések szerint hazánkban 1947-ben láttak először kalandrapacsirtát. Az azóta eltelt több mint hét évtized során a mostanival együtt csupán tízszer sikerült megfigyelni egy-egy példányt. A tíz alkalomból négyszer a Körös-Maros Nemzeti Park területén bukkantak fel a madarak: 1999-ben Kardoskúton, a Fehér-tó melletti gyepen, 2006-ban a Királyhegyesi-pusztán, 2014-ben Makó mellett, a Montág-pusztán, most pedig a Csomorkányi-legelőn.
A kalandrapacsirták tőlünk jóval keletebbre, Románia délkeleti részén, Törökországban, Kazahsztánban és Oroszország ázsiai részein költenek. A mezei pacsirtáknál testesebbek, aránylag vastag a csőrük és nyakuk alsó részén egy jellegzetes, fekete mintázat található. Őszi vonulásuk szeptemberben kezdődik, ez a hazánkba tévedt példány is valószínűleg az első vonulók egyike lehetett.
A megfigyelt madár a marhák által legeltetett gyep melletti földúton mozgott, időnként fel-felugrándozott. Később beszállt a magasabb fűbe, majd onnan is kisétált, végül beszállt a szarvasmarhák közé.
