Elképzelhetetlen a világ madarak nélkül. Amellett, hogy a hangjukkal és látványukkal gyönyörködtetnek minket, kulcsszerepet töltenek be a világ ökoszisztémáinak működésében, közvetlen hatással vannak egészségünkre, a gazdaságra és az élelmiszer előállításra is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán található bővebb leírás e témában. A szervezet Herman Ottó A madarak hasznáról és káráról című könyvét hívta segítségül. Néhány madarat gyűjtöttünk össze azért, hogy tájékoztassuk olvasónikat a természetben zajló történésekről.
Gólyatöcsök
A szikes mocsarakban és tavakon többféle partimadár-faj költ. A sekély vizekben, illetve ezek partján gyűjtögetik rovarokból, apró puhatestűekből álló táplálékukat. Az itteni partimadarak egyik legjellegzetesebb képviselője a gólyatöcs, amelyet a népnyelv széki gólyának is nevez. Az elnevezés nem véletlen, ugyanis ez a törékeny testfelépítésű, karcsú madár ránézésre olyan, mint egy miniatűr gólya. Teste karcsú és fehér, szárnyai feketék, csőre hosszú és vékony, lábai élénkpirosak és a testméretéhez viszonyítva szinte abszurd módon hosszúak. Ezek a hosszú lábak segítik abban, hogy a mélyebb vizekben is képes legyen gázolni. Így ott is tud táplálkozni, ahová más partimadár-fajok már nem tudnak bemenni.
Idén a Csanádi pusztákon szerencsés módon úgy alakultak a vízviszonyok, hogy több pár gólyatöcs is költésbe tudott kezdeni a Nagy- Zsombékban, illetve a Csikóspusztai-tó partján is. Fiókáik május közepén kelnek ki a tojásból, s ilyenkor jól megfigyelhetjük a szülőmadarak jellegzetes viselkedését, amellyel a még röpképtelen fiókáikat védelmezik a ragadozók, vagy éppen az ember ellen.
Mivel törékeny madarakról van szó, ezért képtelenek lennének harcba szállni egy közeledő rókával, vagy sakállal. Éppen ezért inkább ravasz taktikát alkalmaznak: betegnek, sérültnek tettetik magukat, hogy a ragadozók figyelmét saját magukra irányítsák. Szárnyaszegetten, bukdácsolva, rövid távokat repülve, vészkiáltásokat hallatva menekülnek a ragadozó elől, amely természetesen utána ered, azt gondolván, hogy könnyen megszerezheti a prédát. Közben a fiókák a vészkiáltásokra reagálva mozdulatlanul lapulnak a fűben, bízva abban, hogy rejtőszínük jól álcázza őket. Amikor pedig a madár úgy érzi, hogy már kellő távolságra elcsalta a fészektől a ragadozót, akkor hirtelen fölrepül és gyorsan elszáll, a ragadozó pedig hoppon marad. A színészkedő madár később, amikor már biztonságosnak érzi a helyzetet, visszatér a fiókáihoz.
Fekete rigó
Kora tavasszal a hímek hangos, dallamos éneklésében gyönyörködhetünk hajnalban, illetve esténként. Nemcsak az erdőkben, hanem a városi parkokban is sok a fekete rigó. A fiókanevelés időszakában megfigyelhetjük az öreg madarakat, amint serényen gyűjtik a táplálékul szolgáló rovarokat, földigilisztákat. Gyakran szinte abszurd módon tele van a csőrük, s ha hosszabb ideig figyeljük őket, akkor láthatjuk, hogy az összegyűjtött táplálékot a bokrok aljában lapuló, éhes fiókáiknak hordják. A fiatal madarak jelzőhangokkal tudatják szüleikkel, hogy éppen merre tartózkodnak. Ezek a fiókák még nem tudnak biztonságosan repülni, inkább csak ugrálnak a földön, illetve az ágakon.
A fekete rigóknál természetes folyamat, hogy a fiókák elhagyják a fészket, még mielőtt repülni tudnának. Ilyenkor a szülőmadarak még akár hetekig etetik őket, ami komoly feladat, mivel a 4-5 fióka nem együtt mozog, hanem igen nagy területen szétszélednek, úgy kell őket keresgélniük. Ráadásul a ragadozóktól sem egyszerű így megvédeni őket, sokan közülük áldozatul is esnek.
Ha földön ugrándozó fekete rigó fiókával találkozunk, amely láthatóan egészséges, de repülni még nem tud, akkor nem kell semmit tennünk, nem szükséges „megmentenünk”. Szülei ugyanis minden bizonnyal valahol a közelben tartózkodnak és hamarosan, táplálékkal a csőrükben meg is jelennek majd.
Nagy goda
Magyarországon az 1980-as évekig jelentős számban költöttek nagy godák. Azóta azonban a vizes élőhelyek csökkenése miatt a hazai költőállomány jelentősen megcsappant, 80-300 pár közé tehető. Az ingadozás nagy, a csapadékos években több a költés, a száraz években kevesebb. Kardoskút térségében tavaly három pár nevelt fiókákat, előtte azonban több éven át nem voltak költések.
Májusra a Fehér-tó teljesen kiszáradt, s a környéken csupán a Lófogó-érnél maradt vizes terület. Ott már április közepe óta megfigyeltünk nagy godákat. Május elején láttuk, ahogyan egy pár riasztott ragadozóra (barna rétihéjára), utána mindkét öreg madár visszaszállt a földre. Egyikük táplálkozott, a másik pedig visszasétált korábbi helyére és ott leült. Minden bizonnyal tehát tojásokon ül már, így ennek az egy párnak a költését biztosra vehetjük. A nagy godák általában négy tojást raknak, melyeken a hím és a tojó felváltva kotlik. A fiókák három hét után kelnek ki, s szüleik egyhónapos korukig etetik őket a fészekben.
Rétisas
A téli időszakban távolabbi vidékekről, elsősorban Európa északi részéből is érkeznek hozzánk rétisasok, amelyek között alkalmanként gyűrűs példányok is találhatók. Ezeket már több alkalommal is sikerült azonosítani, főleg a jégen, táplálkozás közben, erős nagyítású távcsövek segítségével. Hazánkban a faj gyűrűzése, különböző programok keretében már több évtizede folyik, de a Kis-Sárréten ebben az évben került sor rá először.
Május elején az öt pár közül négynél hajtottak végre a gyűrűzést. A fészkekben egy párnál egy fióka volt, a többinél egységesen két-két fióka, koruk 6-7 hetes. Ezen kívül még két távolabbi párnál végeztünk jelölést, ahol egy, illetve két fiókát sikerült jelölnünk. A program végrehajtásában segítségünkre voltak a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és az MME munkatársai is.
