– Úgy jó két évvel ezelőtt, a Szécsi Pál műsorommal játszottam először a Fészek Művészklubban – meséli Johnny Moonlight. – Mindenki nagy meglepetésére a fellépés egész jó nézőszámnak örvendett.
Ennek örömén, Johnny a szervezővel meg is állapodott abban, hogy a következő muri csakis a Komár-est lehet. Ám az énekes, a Viharsarokból száguldó lokomotívját vakvágányra terelte az utóbbi két esztendő mumusa, a pandémia.
Az adott szituációban mennyire azonosul az épp aktuálisan prezentált legendával? – kérdésre elmondja: „Ez az évek alatt sokat változott. Korábban próbáltam az adott csillag minél több jellemzőjét – külsőségek, előadásmód – magamra erőltetni, ezzel persze a saját személyiségemet szorítottam a háttérbe”.
Hozzáfűzi, de az utóbbi időben már nem ezt az utat követi, ugyanis ahogy fogalmaz, „nem vagyok impresonator, azaz imitátor”. Megemlíti, aki például Angliában Elvist utánozza, az Elvis impresonator – azaz megpróbálja az öltözékében, a mimikájában, a gesztusaiban lekopírozni.
„Magyarul nem változok át Komár Lászlóvá – folytatja –, hanem megpróbálom a dalait a legjobb tudásom szerint a saját megfogalmazásomban előadni. Szerencsére van némi átfedés a karakterek közt: jellemben, életvitelben. Zámbó Jimmyt biztos, hogy nem tudnék énekelni, mert az a világ nem az enyém.”
Az esten többek között elhangzik a Mexikói karnevál, a Táncol a fekete lakkcipő, a Hófehér hold, az Egy perc az élet című opusok.
További részletek a johnnymoonlight honlapon.