Johnny Moonlight, a romantika nagykövete az 1990-es évek második harmadától bő két évtizeden keresztül bestoppolta a földgolyóbist. Néhány éve azonban végleg eldöntötte, hogy hazajön.
Johnny elsősorban zenész, miközben kevesen tudják róla, hogy a produkciójával kapcsolatban mindent ő gyárt: zene + szöveg, makeup, grafika, selfi, nyilatkozóember, promózás, önmenedzselés stb. Igazi self-made man, azaz saját maga tótumfaktuma.
Most, az 55. szülinapjára meglepte magát – és persze ismerőseit – egy önéletvallomással. Gyermekkori ismeretségünkből kifolyólag ki van csukva, hogy magázódjunk. Különben is a rock ’n rollban ez szabálytalan.
– Ha bemegyek egy könyvesboltba, azt látom, boldog-boldogtalan könyvet ír.
– Bennem is felmerült, hogy miért is akarok én könyvet írni? De mivel életem derekához értem, úgy döntöttem, az A oldalt papírra vetem.
– 110 évig akarsz élni?
– Mondjuk, lehet, hogy a B oldal csak egy maxi single lesz.
– Egy 18 perces nóta.
– Valamilyen szinten úgy éreztem, a zenei karrierem csúcsán vagyok/voltam – ezért összegeztem a mögöttem álló időszakot. Két éve kezdtem hozzá, és elsősorban magamnak írtam – mert szerintem mindenki önmagának ír –, illetve akit érdekel, ahhoz szól.
A jövőbenéző Johnny – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Néhány fejezetet a Facebookon megosztottál.
– Az érdeklődés felkeltése gyanánt.
– Volt miről írni: elég kacskaringós az életed.
– Igazából nem a magánéletem a lényeg, hanem azt próbáltam magamnak is felvázolni, hogy miképp alakult ki Johnny Moonlight karaktere. Hat fő fejezet van: gyermekkor, hajózás, USA, itthon, Anglia stb. A Johnny bibliája című fejezetben a sztárságról mesélek, hogy miért nehéz vidékről befutni. A Hogyan lehet valaki híres/hogyan nem? kérdéskört boncolgatom.
– Úgy emlékszem, gyermekkorodban még nem zenéltél.
– 17 körül kezdtem.
– Majd jó néhány zenekarban muzsikáltál, de az első komolyabb a Nihil volt, ahol Povázsai Sziszit váltottad az énekesi fronton. A közönség mennyire fogadott el?
– Baromi nagy falat, sőt, kockázatos egy énekest helyettesíteni. De annyira nem is akartam az úgymond klasszikus Nihil vonalát tolni, mert egy kicsit depresszív volt. Akkoriban inkább a kilencvenes évek angol indie pop műfaja tetszett, mint például a Happy Mondays. Talán egy kicsit meg is fogtuk azt stílust. Noha némileg lecserélődött a közönség, de sokan a szemünkre vetették, hogy „Miért nem játsszátok a Kiskutyát”?
Aki a sötétben hordja a napszemüveget – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Kőbánya bluest!
– Én azt akartam, ami én vagyok. Egyébként egy jó programot raktunk össze, csak az volt a probléma, hogy ragaszkodtam az angol szövegekhez.
– A Rag Dollosok is konzekvensen angolul tolták, akik már 15 évesen világsztárok voltak Csabán.
– Többször is a Mask zenekar előtt játszottunk, akik magyarul énekeltek, mi meg angolul. Ez Magyarországon sosem jött, és ahogy látjuk, ma sem jön be.
– Akkor még Házsé voltál. A kollégáim például Házsét nem is ismerik. Visszaugorva Johnnyhoz… Ki adja ki a könyvet?
– Miután én finanszírozok mindent, és nincs annyi pénzem, hogy kiadón keresztül forgalmazzam, mert akkor tízszer annyiba kerülne, így én terjesztem.
– Hány példányban jelenik meg?
– Kezdetben ötven; de ha lesz rá érdeklődés, akkor utánnyomtatunk. Ami azonban interaktívvá teszi, hogy lesznek benne QR-kódok is.
***
A könyvbemutató december 16-án 17 órakor a Békés Megyei Könyvtárban lesz. Az est moderátora Klucsik Macska Árpád (egy volt osztálytárs), aki egyben a könyv lektora is.
