A fürdővárosi általános suli után a gimnázium első két évét egy távolabb fekvő város kvázi dogmatikus intézetében töltötte. „Ha utálod a gyereked, küldd oda” – buzdít; majd Nagykátán fejezte be a gimit.
Még azon a nyáron kibútorozott az anyukájához Ausztriába, aki már korábban, főként a boldogulásért költözött ki. A sógoroknál Ivett két évig egy divattervező iskolába járt; s miközben a korosztálya a strandokon héderezett, ő csak úgy tömte magába a KATI-szórendet, meg a der-die-das-t. „A suliba rettentően sok gonosz lány járt” – lábjegyzeteli a fenti bekezdést.
Azt követően egy németországi grafikus-dizájn tanintézetbe járt, ahol 2010-ben végezett. "Azalatt Anya megismerkedett egy amerikai férfival – meséli –, majd feldobta a labdát, hogy mi lenne, ha kiköltöznénk? És így is történt! Átrepültük a Main állambeli, gyönyörű Portlandbe. Noha szó szerint a vakvilágba mentem, végig az lebegett a szemem előtt: mikor lesz legközelebb lehetőségem arra, hogy kimehessek?”
Portlandben a marketing és a kommunikáció szakma alapjaival ismerkedett meg, s akkoriban kedvelte meg a fotózást. Ami érdekes, hogy az elméleti jegyei elégtelenek voltak, miközben a képeit folyton megdicsérték.
Az egyik fotóesszéjét többek között a szomszédos, jó 200 kilométerre fekvő Bostonban vendégszereplő Big Apple Circusról készítette. „Cirkuszban nem egyszerű fényképezni – mondja –, mert alapvetően nagyon tartanak az állatvédőktől. Ettől függetlenül megírtam az igazgatónak, hogy mindig is szerettem volna egy cirkuszban dolgozni. És képzeld el, visszahívott a titkára, hogy mehetek!”
Közben Ivettnek sínre került az élete: megismerkedett egy odavalósi sráccal, így idővel a mamájától is elköltözhetett, egészségesek és szépek voltak… De egyszer csak, nem tudni miért, a medencecsontja felett, baloldalon hirtelen egyszerre két anyajegye is „berobbant” (feldagadt és vérzett). „Emiatt 2015 márciusában két hónapra hazajöttem Gyulára, mert itt lényegesen olcsóbb a műtét. Hoztam a gépemet is, hogy amíg a nagymamáméknál lábadozom, addig a kertjében fotózhassak. Közben egy jó hónap után üzent a barátom, hogy ismét összejött az exével. Hááát… így nem volt hova mennem. Mindamellett szimultán anyáék is szétmentek, ő akkor Svájcba költözött.”
A nagymamája házában egy olyan szobát kapott, amelyben a család összes esküvői képe be volt zsúfolva. Mindenki szépen, mosolyogva pózolt, miközben neki szétment a kapcsolata. Apja meglátva az arcán a rettenetet, egyből átalakította a szobát.
„Épp csak két hónapra való pénzem volt – meséli –, így bújtam az álláshirdetéseket. Először egy tévéhez jelentkeztem operatőrnek, és erre felvettek szerkesztőnek! Mivel semmi kedvem nem volt hozzá, így illedelmesen elbúcsúztam tőlük. Búcsúpusziként azt kaptam, hogy Békésben maximum takarítónő lehetek. Azt követően elmentem egy rádióhoz, az sem jött be. Ott is azt mondták, hogy itt úgy sem találok rajtuk kívül normális munkahelyet.”
Végül a gyulai önkormányzatnál lett fotós, azzal párhuzamosan a Gyulai Hírlapnál kezdett el külsőzni. (Lehet, hogy az álláskeresés sorrendjét némileg fel kellett volna cserélni. Tény, hogy egy merőben friss szemléletű, örökkön örökké életvidám fej érkezett a lokális sajtópiacra – a szerk.)
Időközben az édesanyja ismét összeismerkedett egy amerikai férfival, akivel az arizonai Chandlerbe költözött. És Ivett végre-valahára, hét év után megkapta a zöldkártyát. És léc…
Kérdésemre, hogy mi jót fog kint tenni, elmondta: fogalma sincs, öt helyre elküldte az önéletrajzát. „Alapvetően azt látom a környezetemben, hogy mindenki mindent előre kitervel… De mi van, ha holnap jön egy meteor vagy bármi csúnya dolog történik? Közben nem próbáltad ki azt, amit szeretnél.”
"Kicsi koromban sokszor felmásztam egy Körös-parti fűzre, s miközben vártam a többieket, addig mantráztam magamban, hogy de jó lenne innen elmenni, hogy többször bealudtam" – fűzi hozzá.
***
(Február 19-én indul a gépe.)
-2-400x225.webp)
-400x225.jpg)
